Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 20

Leterítettem a pokrócot és a kosarat, majd a szélén álltam és vártam Harryre aki még valamit szedelőzött a kocsiban. Egy csokor krizantémmel a kezében ért ide hozzám, pont naplemente előtt, a kedvenc tavamnál.

-Huh öhm ezt neked hoztam - adta át - Nem tudom szokás-e barátoknak virágot vinni, de gondoltam tetszene - vakarta meg tarkóját.

-Köszönöm Harry - mosolyodtam el és félvállal megöleltem - És szerintem normális - ültünk le a pokrócra.

-Gyönyörű - hagyta el a számat amint a naplementét bámultuk.

-Egyetértek - bólogatott Harry, fejemet közben a vállára döntöttem. Nem tudom mennyi ideig ülhettünk így, de éhes lettem.

-Együnk? - kérdeztem.

-Ahogy gondolod - nézett rám oldalról. Felemeltem a fejemet válláról és kipakoltam a kosárban lévő dolgokat.

-Jó étvágyat - haraptam bele egy szendvicsbe.

-Viszont! - bólintott.

Evés közben elejtettünk pár párbeszédet, majd napnyugtáig kint maradtunk. Kicsit kezdtem is fázni, főleg, hogy ősz este volt. Amint összeszedelőzködtünk a kocsija felé vettük az irányt.

-Fázol? - vette észre reszketésem.

-Picit - döntöttem el oldalra a fejem.

-Várj - kezdett el kotorászni a csomagtartójában - Tessék - rántott elő egy pasztell lila pulóvert.

-Köszi - vettem fel szinte azonnal - Meg lehet fagyni, te hogy viseled el? - olyan jó Harry illatja volt a pulcsinak és olyan kényelmes volt.

-Nem tudom - rántott vállat.

Hazáig kiveséztünk egy filmet ami nem rég jött ki Netflixre. Harry szerint meg volt benne a romantika és egész aranyosra is sikeredett, főleg mivel karácsonyi, eléggé hangulatos is volt. Mondjuk még csak november van, de a lényeg átjött. Szerintem túl nyálas volt és a karácsony el volt benne túlozva, de alapjáraton elviselhető volt. Életem leghaszontalanabb másfél órája volt egyébként. Pont a ház elé is értünk amikor végeztünk az elemezéssel.

Balomra néztem és kicsit talán el is bambultam zöld szemeiben - Szépek a szemeid - mosolyogtam rá.

-Öhm köszönöm - vezette el tekintetét rólam.

-Hát akkor - nyitottam ki az ajtót - Vezess óvatosan! Jó éjt Harry és köszönöm a virágot!

-Ez csak természetes és szép álmokat Lewis - cukkolt.

-Kabd be - mondtam, majd megvártam amíg elhagyja a házunk patkáját és egy igazán erős mosoly jelent meg az arcomon ami még akkor se hagyta el számat amikor az ajtón próbáltam bejtuni. Ekkor jutott eszembe, hogy nálam hagyta a pulcsiját. Majd visszakapja

vagy nem? A lényeg, hogy amikor beértem a házba Lotti és anya is a nappaliban ültek és tv-t néztek.

-Áh Louis megjöttél. Hogy érezted magad? - kérdezte anya.

-Jól - hagyta el számat egy kisebb mosoly - És ti mit néztek? - lestem a tvre.

-Gyilkos elmék, ha nem vennéd észre - forgatta meg szemeit Lotti. Tőlem tanulta.

-Hát jól van akkor hagylak titeket, Jó éjt - rohantam fel szobámba, azonban Lotti pár perccel később bejött hozzám.

-Igen? - néztem fel telefonom képernyőjéből.