Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 22

Másnap dobtam Liamnek egy üzenetet, hogy inkább sétálnék suliba. Így tehát kicsit késve ugyan de beértem franciára. Levetettem Luke mellé magam, majd lehajtottam a fejemet a padra és lehunytam a szemem. Semmi kedvem nem volt itt lenni. Nem volt kedvem semmihez, de legfőképpen senkihez így konkrétan egész nap a telefonomat nyomkodtam még órákon is hiszen könnyítettek voltak, tekintve, hogy mindjárt (másfél hét és) szünet. Inkább csak házikat adtak fel, de azt rengeteget. Azt hiszik szünet=rengeteg idő=rengeteg házi és tanulás. Rohadt jó mondhatom. 

Mikor matekra mentem megint csak láttam őt azzal a sráccal, konkrétan felfalták egymást. Alig bírtam ki míg elérek a mosdóig és ki tört belőlem minden. Egész új nekem ez az egész, de ha járnak előbb utóbb hozzá kell szoknom, nemde? Nem sírhatok minden alkalommal mikor velem szembe jönnek! Ez olyan szánalmas tőlem! Pár perc alatt össze is szedtem magam, majd amilyen gyorsan csak lehetett besiettem a terembe és megint csak feküdtem a padomon.

Utolsó óra után elmentem edzésre ahova elkísért Luke is. Elég szarul teljesítettem az év utolsó edzésén, de túl estem rajta valahogy. ( jövő hét pénteken ugye a buli-bál féleség lesz így elmaradnak az edzések ) Kimerülten, de elmentem Lukekal moziba ( nem abba amelyikbe Harry dolgozik, mert ahhoz most nem volt kedvem, hogy ott összefussunk, hanem amelyik a város másik felében van) és egyébként egész jó volt. Az egészet végig hülyültük. Valahogy felderített így mikor elváltunk boldogan értem haza olyan hat körül.

-Szia Louis! Milyen volt a mozi? - üdvözölt anya.

-Jó - biccentettem.

-Minden rendben?

-Igen - hagyta el egy halvány mosoly az arcomat.

-Biztos? Reggel nem Liamékkel mentél és nem volt valami jó kedved sem reggel. Történt valami?

-Ami azt illeti - vontam meg a vállam.

-Mesélj - tette le a szivacsot a kezéből és abbahagyta a mosogatást, majd a kanapéra leültünk.

-Harryről lenne szó - kezdtem bele - Megbántott, de szerintem én is őt - húztam fel térdeimet és átkulcsoltam kezeimmel.

-Mivel?

-Jött nem rég az osztályunkba egy srác még nagyjából 2 hónapja, Luke - mondtam anya pedig csak bólintott arra utalva, hogy folytassam - és egész jóba lettünk, mint láthatod most is moziba voltunk, csakhát..

-Tetszik neked?

-Nem - vágtam rá szinte egyből - Luke nem. És a lényeg az annyi, hogy Harrynek lehet az jutott eszébe, hogy lecserélem őt.

-Miért hinné ezt? Hiszen nagyon közel álltok?!

-Hát lehet, hogy a kelletténél többször hoztam fel Lukeot mint kellett volna és azt mondta, hogyha úgyis mind a ketten egyedül megyünk a bálba miért nem hívom el Lukeot. Illetve azt is mondta, hogy mostanába minden csak Lukeról szól és mindig csak Lukeról tudok beszélni. Aztán még aznap nem jött be a törire, ahol együtt szoktunk ülni. Kicsit hiányoltam, de meg voltam. Még nem is annyira zavart, de aztán - kezdtem el kicsit könnyezni - Ajj anya annyira félek, hogy elveszítem - fejeztem be. Nem kell tudnia arról, hogy féltékeny lettem. Főleg mivel tegnap jöttem rá arra, hogy tetszik(?) Elég friss még ez a seb vagy mi.

-Jajj kicsim - ölelt át anya - Semmi baj nem lesz, hagyj egy kis időt magatoknak aztán ha késznek érzed magad, mindenképp tisztázd le vele ezt az egészet. Nem hiszem, hogy elvesztetted, Harry rendes fiú - mosolygott rám biztatóan. Tudom anya, tudom ez a baj.

-Köszönöm - töröltem le könnyeimet.

-A kedvencedet csinálom holnap vacsorára ha gondolod - hagyta el a nappalit majd vissza ment a konyhába. 

Hétre Lotti is hazaért a barátnőjétől és leültünk vacsorázni. Spagetti volt ami nagyon finomra sikeredett. Mindig is anyu főztje volt a legjobb a világon.

-Milyen napod volt? - fordultam Lotts fele.

-Nagyon jó - mondta majd elmesélte, hogy voltak a barátnőjével plázában és vett egy-két új göncöt ami nagyon meg tetszett neki. Ezután átment a barátnőjéhez, kifestették egymás körmét, beszélgettek, zenét hallgattak és kidekorálták a tükröt a szobájában.

-Örülök, hogy jó napod volt - mondtam, majd megtöröltem egy szalvétával a számat - Köszönöm a vacsit anya, finom volt. Jó éjt - mondtam, majd ezek után felkullogtam a szobámba és végig pörgettem a telefonomon, majd Harry pulcsiját szorongatva, szomorú-szerelmes dalokat hallgatva, sírva aludtam el.

Másnap ötkor keltem és úgy gondoltam el megyek egyet futni, hogy valahogy kitisztítsam a fejemet. Elfutottam a kedvenc tavamhoz, ahol Harryvel néztük meg a nap lementét, s ahol a kedvenc virágommal lepett meg és ahol odaadta a pulcsiját. Leültem a földre nagyjából tíz percre, hogy gondolkozzak, de elég hideg volt ezért nagyon nem tudtam. Úgy döntöttem ideje haza mennem. Amikor a házhoz értem megláttam egy ismerős alakot.

-Liam? Hát te?

-Louis? Mit keresel kint?

-Futottam - mondtam, mintha nem lett volna egyértelmű - És te?

-Előbb felkeltem, hogy eljöjjek veled beszélni.

-Beszélni? Reggel hatkor? Mégis miről? - kérdeztem amikor kinyitottam az ajtót ő pedig levetette magát a kanapéra. Hát igen neki ez a második otthona.

-Rólad. Mi történt?

-Most komolyan? Ennyire észrevehető?

-Eléggé. Nagyon kerülsz minket, csináltunk valamit?

-Nem, csak nem volt kedvem senkihez - vontam vállat.

-De Lukehoz igen? - nézett rám kérdőn.

-Ő a padtársam, sok választásom nem volt.

-Eljött az edzésre utánna, pedig együtt mentetek el. Meg sem öleltél, el sem köszöntél, szinte rám sem néztél.

-Tudom és sajnálom. Csak bonyolult - ráztam meg a fejem. Az a baj, hogy a srácok is Harryre emlékeztetnek.

-Van időm - dőlt hátra.

-Összevesztem Harryvel, ezért nem akartam veletek menni reggel. Kínos lett volna.

-Gondoltam - csóválta meg a fejét.

-Mégis miből? - néztem rá meglepődötten.

-Ő sem velünk jött. Valami Joshhal vagy kivel ment.

-Oh - szóval Josh, hát persze. Az újdonsült palija. Legalább valami ciki neve lett volna vagy szarul nézne ki, de nem. Nem tagadhatom jó stílus, szép pofi, jó hangzású név. Minden ami jól jöhet. Még csak az kéne, hogy jó fej is legyen. Na akkor végem is lenne.

-Louis? Minden oké?

-Tessék? - tértem vissza a valóságba - Igen, persze. És öhm milyen ez a Justin? - kérdeztem gúnyolódva.

-Josh - javított ki - És nekem nem annyira szimpi - vont vállat - De ez ember függő. 

-Ismered?

-Váltottam vele pár szót még szeptemberben.

-Értem, nos akkor ma megyek veletek, ha szabad?

-Ez most komolyan kérdezted? - nevette el magát majd szorosan magához ölelt. Mi lenne velem Payno nélkül - Na szedd össze magad, van 15 perced - ütött rá a hátamra és szinte az emelet felé lökött.

-Sietek - mondtam majd gyorsba lezuhanyoztam és felvettem egy fekete farmert egy kapucnis pulcsival. Gyors fogat mostam és beállítottam valamilyen szinten a hajam és lesiettem Liamhez.