Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 28

Két nap múlva aztán már mehettünk iskolába újra, ugyanis eltakarították az utakat és el is múlt a havazás. Harry már tegnap haza ment, reggel Liam vett fel engemet, meg a srácokat is, majd a suliban mind szét váltunk két osztályba.

-Szia - huppantam le Luke mellé - Te itt vagy? - néztem rá döbbenten.

-Mivel ez egy iskola - forgatta meg szemeit.

-De még csak hét ötven van, szerintem elnézted az időt. Összesen talán kétszer jöttél időben!

-Akkor is csak miattad - kacsintott rám - De amúgy ma adják ki a félévit, csak ezért vagyok itt ilyenkor.

-Az ma van? El is felejtettem - meredtem magam elé.

-Február elseje, egy mozi velem? - nézett rám féloldalről Luke.

-Már tudod a válaszom - mondtam ő, pedig bólintott.

-Jó reggelt - köszöntött minket az ofő - Peti tedd el a telefonodat, Zayn ne most aludj, Olivia ne most egyél légyszíves - kezdte el, mire Pali jelentkezett - Igen?

-Tanár úr! Kimehetek mosdóba? - kezdett el integetni.

-Most csönget- Tudod mit menj - sóhajtott. Hát igen csak egy szokásos nap.

-Nem tudod mi volt ez a magatartás a héten, pedig két napot nem is voltatok - kezdte el csóválni a fejét, majd a jegyzet füzetébe nézett - Dobálózás krétával földrajzon, irodalmon pedig galacsin papírokkal, kizártátok a matek tanárt, a táblán képek az igazgató kutyájáról? - olvasta fel az utolsót kérdően - Gyerekek ez az utolsó évetek! Legyetek már érettebbek, nem vagytok már hatodikosok!

-Louis magassága még az! - üvöltötte be Zayn, mire mindenki csak elnevette magát.

-Az az öt centi különbség köztünk nekem máshová ment Szundi! - húzogattam a szemöldökömet, mire nem csak Zayn, hanem az osztály is még inkább csak nevetett. Még Liam is elnevette magát ami elég ritka órai bekiabálásokkor.

-Gyerekek fejezzétek már be! - csóválta a fejét, de mikor látta, hogy nagyjából senki sem figyel felírt valamit a táblára.

-Elment - üvöltötte be Luke, mire mindenki kérdőn nézett az osztályteremre. A táblára annyi volt írva, hogy mindenki vegye el a saját papírját, nézze meg a jegyeit, hétfőre, pedig hozza vissza aláíratva.

-Kiosztom őket - ajánlottam fel, a többiek, pedig érdekes módon csendben leültek a helyükre. 

Szünetben a szekrényemhez mentem kivenni az angol cuccomat Lukekal, mire a srácok is oda jöttek hozzánk.

-És akkor azt mondtam, hogy az az öt centi nekem máshová került - meséltem el a történteket Niallnek és Harrynek, akik már alig bírtak levegőt venni.

-Én ezt nem bírom - nevetett tovább Niall.

-Még Liam is elnevette magát - szólalt meg mosolyogva Zayn.

-Ez igaz, de akkor sem szeretem ha a magaviseletetekkel félbe szakítjátok az órát - zsörtölődött Liam.

-Jól van apa, ezt megjegyzem - bólogattam hevesen.

-Többet nem rosszalkodunk Daddy - kacsintott Liamre Zayn, mire Niallék csak jobban elnevették magukat.

-Jajj te - puszilta meg Zaynt, mire én valamiért Harryre néztem és ő is rám. Kicsit elpirultam és a padlót kezdtem el kémlelni.

-Milyen óránk is lesz? - törte meg Niall a csendet.

-Töri - mosolyodtam el annak tudatán, hogy Harryvel leszek egész órán.