Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 11.

A plázában, a mozi előtt vártam Jeremyre, majd mikor ideért, bementünk a moziba.

-Jól nézel ki - mondtam. 

-Köszi, de te sem panaszkodhatsz - mosolygott rám. 

Egyből a jegy pénztároshoz mentünk, majd a popcornos, kajás valamicskéhez, amit még mindig nem tudom, hogy hívnak.

-Szia - léptünk előre amint az előttünk lévők elmentek, Jeremy, pedig eléggé közel állt mögém, ami egy kicsit azért zavart.

-Sziasztooo - kezdte mikor hátrafordult - k. Louis?

-Harry! Te itt dolgozol?

-Igen a szüleimé a mozi én, pedig itt dolgozok nekik.

-Na jó ez nagyon menő - mondtam Jeremy, pedig egy aprót köhintett - ja igen kettő nagy menüt kérnénk, légyszíves.

-Azonnal - mondta majd kezdte a dolgokat összeszedni - az ital kóla lesz, ugye?

Jeremyre néztem ő, pedig bólintott.

-Igen, mind kettőnknek.

-Remek - mosolygott, de tudtam, hogy ez nem igazi volt. Ez biza mű volt, amit volt alkalmam megismerni. Sajnos.

-Jó szórakozást - mondta - következő!

-Köszi.

Amint beértünk a terembe, a legfelső sorban foglaltunk helyet és raktuk le a nasikat és véletlen egymás kezéhez értünk, de szinte azonnal elkaptam onnan az enyémet.

-Hányszor találkozol még ezzel a Harryvel? - szólalt meg Jeremy.

-Nem tudom - nevettem el magam - mikor még nem bírtam nem hiszem, hogy ennyit láttam volna maximum a suliban, de most, hogy jóba lettünk egyre többet látom, akaratlanul is. 

-Lehet ezt akarja a sors - sóhajtott egy nagyot. 

-Mit is? - néztem rá összehúzott szemöldökkel. 

Most miért jön mindenki azzal, hogy Harry meg én? Nem lehetne leakadni erről? Harry és én barátok vagyunk, nem hiszem el, hogy nem lehetne egyszer az életben befognijuk az embereknek erről. 

-Hogy a közelébe legyél. 

-Harrynek? Mégis miért? - kérdeztem viszont a film elkezdődött, az embereket, pedig nem szerettük volna zavarni. 

A filmnek hamarabb vége lett mind gondoltuk volna. Kifele menet elváltunk és haza fele kezdtem gyalogolni.

-Hé Louis! - a hang után kaptam a fejemet és egy göndör hajú fiúval találkoztak szemeim.

-Igen Harold?

-Végeztem a munkával,hazakísérjelek? - kérdezte(inkább kianálta). Nagyon nem lepődtem meg, hiszen voltak ilyen random kedves cselekedetei, tényleg nagyon félre ismertem még annó.

-Ha szeretnél - húztam az agyát.

-Ha te szeretnéd, akkor igen - kacsintott rám.

-Akkor gyere - a nálam nagyjából tíz méterre lévő fiú elkezdte lábait gyorsabban szedni és beérni engem.

Egyik karját átlendítette válamon és így sétáltunk közben, pedig beszélgettünk.

-Harry? - szólítottam a nálam egy fél fejjel magasabb Göndört.

-Igen?

-Sajnálom, hogy eddig ki nem állhattalak - fordultam felé, mikor egy piros lámpához értünk.