Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 24

Nos a szünetem elég jól telt. Karácsonyra kaptam egy gitárt és a srácoktól egy határidő naplót, könyveket és egy órát is, illetve a szülinapomra is ezt kaptam szóval ez ilyen kettő az egyben volt. Én Niallnek vettem egy 10.000 forintos utalványt azt hiszem amazonra, Liamnek kifizettem a tetkóját (ezt kérte tőlem karácsonyra), Zayn, pedig egy 3-4 db legokészletet kapott olyan mondatokkal illetve, hogy 'El van a gyerek, ha játszik.' Anyának és Lottinak wellnesz hétvégét ajándékoztam aminek reméltem, hogy örülni fognak. És volt még egy ajándék is amit nem rég vettem, mert egyből ráemlékeztetett. Harryre. Nem hiszem, hogy oda fogom neki adni, de majd talán egyszer. 

Ezen kívűl elmentem meglátogatni a nagyszüleimet, dolgoztam is, meg párszor edzettem is. Próbáltam elterelni a figyelmemet Harryről, amin általában megbuktam. Szilveszterkor a srácokkal kiültünk a kertbe tüzijátékot nézni. Az éjféli csók valahogyan még is csak elcsattant, Zayn megcsókolta Liamet, Niall, pedig engemet. Szájra puszi volt a miénk, mivel azért mégiscsak barátok vagyunk, de poénnak jó volt. 

De aztán pár nap múlva sajnos vissza kellett térnünk a valóságba, ugyanis holnap már suli van. Hamarabb eltelt a szünidő mint terveztem.

Reggel szokásosan Liam vitt és első órám irodalom volt. Amiről Luke persze, hogy késett és amit persze, hogy kimagyarázott.

-Csáó - pacsizott le velem.

-Miújság? - kérdeztem.

-Nagyon jó volt a szünetem, kár hogy elkezdődött a suli - vont vállat - Veled?

-Konkrétan elmondtad amit gondolok - nevettem fel (halkan!)

Irodalom után a szekrényem felé igyekeztem amikor megint csak láttam a kis gerle párat andalogni. Azt hittem ott helyben összeomlok, de ki kellett bírnom. Valahogy csak összeszedtem magam és a nap végéig ki is bírtam. (otthon már nem annyira)

Unalmas lenne minden napomat leírni, hiszen ugyan azok történtek. Liamék vittek, Lukekal hülyültem, hányingert kaptam Harrytől és a Romeójától, volt, hogy focira mentem, volt, hogy dolgozni, tanultam ugyanis meg kell húzni a félévet és nagyjából ennyi. És rekordot állítottam fel azzal, hogy három napig nem sírtam Harry miatt. Aztán következett a péntek. Már elegem lett akkor amikor rájöttem, hogy dupa törim lesz. 'Remek'

Júlia gondolom most csak 10 percig smárolt Romeójával a folyosón így a tanárnál szépen ki is tudta magyarázni magát. Amikor az utolsó törinek is vége lett megint lassabbra vettem a tempót és alig vártam, hogy kilépjek ebből a pöce gördörből. Amikor úgy vettem észre mindenki lelépett kiléptem a teremből, de egy kar húzott be a zene terembe.

-Eressz el! Nem vagyok valami rongy amit ide-oda rángathatsz - szóltam Harryre.

-Tudom, de-

-Nincs semmi de! Mi a bűnbánatot szeretnél? Egy hónapja szinte le sem szarsz minket! Egy hónapja már egy bunkó faszfej lettél! Nem is ismerlek már szinte! Aztán még berángatsz a zene terembe miközben semmi kedvem péntek délután itt maradni. Főleg nem veled amióta ilyen lettél! Én nem ebbe a Harrybe - kezdtem, de megakadtam. Szinte szerelmet vallottam volna neki, ha nem állítom meg magam.

-Te nem ebbe a Harrybe mi? - húzta fel kérdően a szemöldökét.

-Én nem ezt a Harryt ismertem meg. Na de most már engedj el! - rimánykodtam, mire elengedett a szorításából. Egyébként nem olyan erősen fogott szóval simán ki tudtam volna szabadítani magamat, de valamiért nem voltam rá képes.

-Nem így kezdted a mondatod. Te nem ebbe a Harrybe mi?

-Csak nyelvbotlás volt - vontam vállat, de éreztem hogy kicsit pirosabb leszek.

-Nyilván Tomlinson. Tudom mikor hazudsz, nem vagy olyan jó benne - jött közelebb hozzám, de most nem ájulhattam el, tartanom kellett a sarat.

-Kikérem magamnak - toltam hátrébb mellkasánál - Azt mondtad szünetet szeretnél a baráti társaságunktól, most mégis berángattál a zene terembe. Nem kéne felfalnotok már egymást Justinnal vagy kivel? - ültem fel az asztalra, mert már tényleg kiváncsi voltam mit akarhat. Mérges vagyok rá, de hiányzott valljuk be.

-Josh, a neve Josh - közeledett picit felém és el kezdte földet pásztázni

-Josh vagy Justin egyre megy. Hát gratulálok! Mióta vagytok együtt? Amióta elkezdtél minket ignorálni vagy amióta elkezdtél egy bunkó paraszttá változni? Sőt nem változni, már az is-

Mondtam volna, de egyszerűen a terpeszben tartott lábaim közé lépett, egyik kezével az államat emelte fel, másikkal a hajamba túrt bele, jobbra döntötte fejét, nyelve, pedig bejutásra kért engedélyt amit nem adtam meg és azonnal eltávolodtam tőle. Istenem miért  voltak ilyen puhák az ajkai? Legalábbis amennyire éreztem őket. Csupán pár másodpercig tartott a sokkom, majd miután vissza tértem azonnal megpofoztam.

-Ne szórakozz velem! Nem-

-Néha túl sokat beszélsz - nyomott még egy puszit a szám szélére.

-Neked mi bajod van? - meredtem rá kérdően - Egy, barátod van! Kettő, pedig válaszolhatnál inkább a kérdésemre ahelyett, hogy random lesmárolnál, mert neked éppen ahhoz van kedved!

-Nincs barátom. A kérdésekkel, pedig ne kímélj - ült fel ő is mellém.

-Azért viselkedtek Justinnal úgy mint egy pár? Kötve hiszem. A másik meg mit szeretnél tőlem? Sokkal inkább miért vagyok péntek suli után a zene teremben? Veled - tettem hozzá és próbáltam szemrehányónak tűnni.

-Louis ez nem ilyen egyszerű - tárta szét a karjait.

-Mi az hogy nem ilyen egyszerű? Nem veszed észre, hogy mindenki aki szeret téged azt eltaszítod magadtól egy olyan patkány miatt mint Josh? Rád sem ismerek haver, bro, barát, vagy mik voltunk mi. Már azt sem tudom, hogy tényleg fontosak voltunk-e neked - csattantam ki.

-Csak beszélgetni szerettem volna veled, mert- hagyta abba.

-Mert miért? Hogy lealázz? Hogy kinevess? Vagy esteleg felvágj a kis paliddal? Miért hm? - kérdeztem feldúltan.

-Mert khm - köhintett majd valamit maga elé motyogott.

-Na most legyen nagy a szád, ne csak motyogj!

-Jó oké, hiányoztál azért - nyögte ki végül. Na mindenre számítottam, de erre nem. Szinte azonnal leugrottam az asztalról, s a táskámért mentem amit a zongora lábánál hagytam.

-Várj, kérlek! 

-Mi az Harry? - fordultam vissza az ajtónál.

-Bocsáss meg Louis!

-Amiért cserben hagytál vagy amiért megsirattál? Esetleg azért amiért naiv voltam és azt hittem csak viccelsz, mikor szünetet kértél? Amikor az engedélyem nélkül le akartál kapni vagy esetleg, mert berángattál ide? Miért Harry?

-Mindenért. Sajnálom, tényleg.

-Majd el is hiszem ha visszatérsz a régi önmagadhoz. Már ha volt olyan. Na léptem - ezzel a mondattal kirohantam a teremből és hazáig szinte meg sem álltam.

Harry aznap, egy hónap után először üzent, de egy csomószor. Már úgy voltam vele, hogy elmehet a fenébe, de akkor eszembe jutott minden. Ah hogy nekem miért egy parasztba kellett bele szeretnem? És ma majdnem megcsókolt! Ez az jelenti, hogy tetszek neki? Vagy megint csak játszik...