Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 14

Reggel az ébresztőm krákogására ébredtem, illetve arra, hogy a fejem majd szétrobban. Kinyomtam az ébresztőt és az éjjeliszekrényemre nézve láttam fájdalomcsillapítot és egy pohár vizet, meg persze egy üzenetet, gondolom Harrytől.

"Bealudtál rajtam és elfelejtettem melyik szoba volt a tied, remélem jóba hoztalak :) Raktam ki csillapítót és vizet, mert tudom, hogy holnap munkába mész 

-Harry x "

De figyelmes tőle. Ezért jó ha az embernek ilyen barátai vannak. A gyógyszert beszedtem és felkeltem az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam, fogat mostam és kiválasztottam a mai outfittemet, ami egy fekete farmerből és egy fehér pólóból állt. Lementem a konyhába és főztem magamnak egy kávét, majd felvettem a cipőmet és indultam is a kávézóba, nagyjából már nem annyira fájó fejjel.

Tíz körülre vártam Harryt, viszont nem jött. Tizenegykor sem. Aztán délben sem. Délutánról ne is beszéljünk. Éreztem, hogy valami baj, szóval munka után vagy felhívom vagy elmegyek hozzájuk.

Három óra ötvenöt. Hamarosan hívhatom végre Harryt. Remélem nem történt nagyobb baja, de mi van akkor ha mégis? Mesélte, hogy a nevelő apja homofób, ugye nem rúgták ki otthonról? Az anyja nem az, remélem.

Az aggodalmaimat félre téve elköszöntem négykor Jeremytől és egyből felhívtam Harryt, aki pár csengés után fel is vette.

-Szia Harry - köszöntem - Minden oké?

-Szia, igen, miért?

-Ma nem jöttél be és gondoltam valami történt.

-Ami azt illeti igen történt pár dolog, de azt személyesen szerettem volna közölni. Most ráérsz?

-Igen, persze. Gyere át hozzám - közöltem vele.

-Tíz perc és ott leszek.

-Én is akörül érek haza, várlak - mondtam, majd leraktam a telefont.

Amint az utcába értem már láttam messziről, hogy nem biztos, de valószínűleg Harry ott vár az ajtónál, nekem háttal és a telefonját bújja. 'Igen ő az' gondoltam magamban, s minél közelebb értem a házhoz annál biztosabb voltam.

-Harry - kiáltottam fel és öleltem meg hátulról, mire Harry csak hátra döntötte a vállamra a fejét.

-Szia - mosolygott rám.

-Sokat várakoztál?

-Nem, csak egy-két percet.

-Elmegyünk sétálni vagy bemenjünk?

-Sétájunk - mosolygott rám, majd a közeli park felé vettük az irányt.

-Na és mi történt? - kérdeztem.

-Tudod meséltem, hogy mennyire homofób a "nevelő apám" - mutatott idéző jeleket a levegőbe, mire én csak bólintottam - Na szóval otthon voltam és anyáék is, mire az egyik exem bejött "köszönni" és képzeld mit csinált.

-Na mit?

-Elmondta anyáméknak, hogy mi, mármint te és én járunk és, hogy meleg vagyok, mert látott minket valahol és féltékeny lett. Mondom oké itt lőttek az életemnek, kirúgnak otthonról, elfelejthetem a családom, kitagadnak és hallod anyám kidobta a srácot a házból és megkérdezte, hogy ez igaz-e? Tudtam, hogy innen nincs visszaút, ezért bevallottam és a palija meg ki akart rúgni onnan, erre anyám fogta és kidobta. El fognak válni, végre - suttogva mondta az utolsó szót, de ettől függetlenül hallottam, majd velem szembe fordult és látszott, hogy arcába könnyek keletkeztek, ezért közelebb léptem hozzá és a hirtelen ötlettől vezérelve, megöleltem derekánál fogva, míg ő a nyakam köré fonta kezeit. Pont mint mindíg.

-Shh minden oké már - suttogtam a fülébe.

-Tudom, tudom - szipogta, majd mikor minden erejét összeszedte elváltunk egymástól - Tudod mi történt ezek után?

-Mi?

-Miután kidobta a cuccaival együtt leült velem beszélni és kiderült, hogy ő szereti a lányokat is, amiről meglepő módon most hallok először - mosolygott rám.

-Szép kis coming out mondhatom - mosolyogtam rá - Nagyon örülök ennek Haz - simogattam meg a vállát.

-Hát még én, ja és megígérem, hogy holnap benézek.

-Azt hittem ez már alap. Ja és köszi a tegnapit, ne haragudj, hogy elaludtam rajtad - kezdtem el a földet pásztázni kínomban.

-Semmi baj, megesik - vont vállat.

-Egyébként te nem azt mondtad, hogy nem jársz bulibka?

-De igen - mosolygott rám - azt mondtam. De te szoktál járni szóval gondoltam miért ne?

-Milyen figyelmes tőled - pirultam el, mivel elég meleg volt a levegő nyár lévére.

 -Ha barátokról - nyelt egy nagyot - van szó akkor persze.

-Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt hallom tőled - ültünk le egy padra.

-Mármint?

-Hogy valaha barátok leszünk, de ezt szerintem elég sokszor elmondtam már. Amúgy  - kezdtem bele - csak nekem van tele a tököm azzal, hogy mindenki azzal jön, hogy együtt vagyunk? Mármint- 

-Nem értem miért - hagyta el a száját egy keserű nevetés - majd csak lecsillapodnak - vezette szemét bármerre csak rám nem.

-Harry nézz a szemembe, ha hozzám beszélsz - nevettem fel és vezettem a kezemet a combjára, hogy felhívjam a figyelmét.

-Hüm? - nézett felém kérdőn, mire elvettem kezemet a combjáról.

-Semmi - hagytam rá - Figyelj én most megyek, majd holnap akkor látlak - mosolyogtam rá, majd felálltam a padról.

-Akkor holnap - köszönt el.

Másnap már nyitáskor nem bírtam magammal. Nagyon vártam, hogy bejöjjön. Mikor is kezdtem el örülni annak, hogy látom? Talán a sulis 'tábor' után. Apropó suli. Két hét és mehetünk vissza, illetve nekem kezdődnek majd a foci edzéseim is, ha jól tudom jövő héten. Mennyire nem várom. Mármint focizni szeretek, de suliba járni egyátalán nem.  A munkát nyár után is folytatom, csak hétvégéken. Talán.

-Szia, Mit adhatok? - kérdeztem a következőtől.

-Szia! - köszönt az ismerős smaragd szemű.

-Egy latté, karamelással sziruppal és extra tejszínhabbal, ugye?

-Igen - bólintott.

-Meghívlak - mosolyogtam rá, majd neki álltam a kávé készítésének, mivel most nem nagyon sokan voltak a kávézóban. Amint kész lettem a kávéval Harryhez vittem és vele szemben helyet foglaltam.

-Köszi, nem kellett volna - pirult el. 

-Hagyjad csak - legyintettem kezemmel - Addig tudok beszélgetni amíg nem jönnek vendégek - közöltem vele a tényeket.

-Oh oké, és mesélj milyen itt?

-Megszoktam igazából, a főnököm jó fej, Jeremyvel kijövök és a vendégek 99% - a kedves.

-És gondolkodtál már suli mellett, hogy fogod tovább csinálni?

-Hát hétvégenként talán, de az is lehet itt hagyom és jövő nyáron vissza jövök. Hát ezért a pár hétért nem érte meg, de még meglátom.

-Ha úgy gondolod maradsz, minden nap bejövök majd - kacsintott rám, s valamiért elkezdett bizseregni a hasam, de nem is értem miért.

-Figyelj Harry, jöttek, de majd még beszélünk - símitottam végig a vállán, s ott hagytam.

Amire nem számítottam az az, hogy délután bejönnek a drágalátos barátaim akik pár percig voltak itt, mivel elvitelre kérték a kávéjukat. Amíg csomagoltam nekik beszélgettünk egy picit, s utána elköszöntünk egymástól. A kávézó most is négykor zárt és egy 'Szia' után elbúcsúztam Jeremytől, aki a kávézót zárta kulcsra.