Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 26

Liam reggel 7:30-ra jött értem és elugrottunk Harryért aki az én pulcsimat vette fel. Hordja a pulcsimat!?!? Szerintem ez életem legjobb napja! Egész nap alig bírtam ki mosolygás nélkül.

 Francián dogát osztottak ki ami nekem természetesen négyes lett. Lukenak kettes, szegény. Szünetbe lejött velem büfébe, én egy szendvicset ő pedig csipszet vett.

-Csipsz? Ember, reggel 9 van - ültem fel az asztalra ő pedig a padra.

-Hát látod - nevette el magát - Te - szólított meg - Az nem a te pulcsid? - mutatott Harryre.

-De, az - mondtam és mintha a szívem kirobbanna a helyéről. Még mindig nem hiszem el, hogy hordja - Honnan tudod egyébként?

-A kapucniján van egy X szemű szmájli - magyarázta - Hogy-hogy nála van amúgy?

-Tegnap odaadtam neki, kibékültünk - mosolyogtam.

-Örülök - húzta el a száját - Felénk tart - figyelmeztetett. Próbáltam a lehető legtermészetesebben viselkedni, de pír szökött az arcomra és nem tudtam mit csinálni vele.

-Szia Louis - ült le a padra - Luke - biccentett felé.

-Szia - mosolyogtam rá. Olyan jól állt neki a pulcsim és olyan szép vonásai vannak. Bárcsak beletúrhatnék a hajába, de nem szabad.

-Én azt hiszem megyek vissza a terembe - szólt nekem Luke.

-Jó - bólintottam, majd minden figyelmem Harrynek szenteltem - Mizu?

-Gondoltam ide jövök hozzád - tettem terpeszbe a lábaim.

-Szia - köszönt neki egy (talán) tizedikes, mire ő csak rá biccentett.

-Ő ki volt? - néztem a srác után.

-Anyám kollégájának a fia.

-Értem - mondtam majd fel állni készült, de valahogy úgy sikerült, hogy a lábaim között állt. Ha ez még nem is lenne elég sikerült belém is esnie.(Szó szerint). A pozicíó valahogy úgy nézhetett ki, hogy én az asztalon ülve, terpeszbe, kézen hátul támaszkodva ültem míg ő a lábaim között állt és mintha le akart volna teperni, pedig tényleg csak valahogy rám zuhant. Karommal átfogtam a hátánál és visszaállítottam a lábaira, majd én is felálltam.

-El kell mennem öhm mosdóba - mutatott  az egyik irányba, mire én kérdőn néztem rá, de ráhagytam.

A következő francián vázlatot írtunk, aztán pedig jött a töri. A terembe beérve ott találtam már Harryt és le is huppantam mellé.

-Figyu - matatott valamit a táskájában - Ezt a szülinapodra vettem még régebben - rántotta meg a vállát - Öhm szóval boldog utó szülinapot asszem - adta át a becsomagolt dobozt.

-Harry, ezt miért kellett? - kérdeztem.

-Össze voltunk veszve akkor, de úgy gondoltam tetszene neked, szóval mindenképp oda akartam adni csak nem tudtam, hogy mikor.

-Nagyon köszönöm - öleltem át - nagyon tetszik - néztem szinte elvarázsoltan a Mini Analógfényképező gépre, mire Harry biccentett és előre fordult, a leckét átnézni.

-Figyu eljössz az edzésemre? - fordultam felé.

-Elkísérlek, most lesz ugye? - Elfog kísérni!! Ő egyedül!!

-Uhum - motyogtam. Amióta rájöttem, hogy tetszik, akármit csinál, lenyűgöz vele és olyan biztonságban érzem magam vele. Folyton elpirulok ha hozzá beszélek, mintha nem is én lennék.

-Louis Styles és khm bocsánat. Louis Tomlinson és Harry Styles  miért az én órámjain kell maguknak mindent megtárgyalni? - háborodott fel - Kifelé, igazolatlan! - mondta én és Harry pedig felkaptuk a táskánkat és egyszerre távoztunk a teremből. Átmentünk a zene terembe és ott terveztük tölteni a maradék időt.