|Megérkezés 1-2|

Kilencedik

Befejező rész

Tíz évvel ezelőtt 

Hevesen dobogó szívvel néztem, hogy a testvérem ügyetlenkedve mászik fel egy magas fa tetejére. Nyirkos tornacipőjének talpa néha megcsúszott a fa törzsén, ujjai hegye elfehéredtek az erő miatt, miközben felhúzta magát. Vékony kezével erőtlenül kapaszkodott, kopott farmerja kiszakadt a mászás közben. Kezemmel a fűben lapuló kő felé nyúltam és erősen koncentrálva, hogy ne a fejét találjam el, megdobtam a vállát. A kő kínzó ütésére Lewis hátra pillantott és ezzel a mozdulattal együtt a fűbe is zuhant. Felvont szemöldökkel álltam egyetlen kis testvérem felett, aki kipirult arccal, kicsit mérgesen pillantott felém. – Te szemét! – kezét ökölbe szorította és bemosott nekem egyet. Húszas éveink előtt jártunk, de még mindig annyit verekedtünk, mint a kisgyerekek. Hevesen dobogó szívvel hajoltam el szapora ütései elől és magammal szembe fordítottam őt.

- Azt hiszed, hogy a katonaságnál majd lankadhat a figyelmed?! – kezemmel a vállát szorítottam, majd a fa tetejére mutattam. – Azt hiszed, hogy egy kis ütés miatt feladhatod? – mutattam a fűben lapuló kavicsra, mire szomorúan lesütötte a szemét. A titok az, hogy Lewis gyerekkora óta katona szeretne lenni. Az iskolában mindig mondogatta a történelem órákon, hogy ő is a hazát szeretné szolgálni. Csak egy baj van, amit soha senki nem mondott el neki: sajnos az ő fizikuma kevés ahhoz, hogy katonának álljon. Kiskora óta a vékony, magas fiúk csoportját erősítette. A szabályok kegyetlenek. Az elvárások kegyetlenek. Noha évek múlva fogjuk leadni a jelentkezésünket, de a kérdés az, hogy kit vesznek fel. – Úgyis jobb leszek! Bekerülök a seregbe! – sértődötten söpörte le a farmerjára tapadt fűszálakat és üveges tekintettel pillantott felém. – Szerinted sikerülhet? Bekerülhetek a katonák közé, hogy a hazáért harcoljak? – vékony bicepszét befeszítette és szomorú mosolyra húzta a száját. A délutáni nap árnyékot vetített ránk, miközben a tölgyfa alatt megszorítottam a testvérem vállát. A legnagyobb baj az volt, hogy Lewis legnagyobb álma a bukáshoz vezetett. Ahogy felnőttek lettünk engem hívtak be egy különleges amerikai alakulathoz. Huszonöt évesen lettem az US Navy Seal elit alakulat tagja. De ez mit is takart? Az amerikai haditengerészet kötelékébe tartozó szervezetnek már az elnevezése is beszédes, hiszen jelzi, hogy tagjai tengeren sea, levegőben air és szárazföldön land is magas hatásfokkal vethetőek be. A kifejezéseket összeolvasva a SEAL, azaz fóka szót kapjuk, mai a haditengerészek szimbóluma, szinte az USA első flottájának megalakulása óta. A Navy Seal büszke, összetartó és jól szervezett csapat, mely a második világháború óta védelmezi az Egyesült Államok érdekeit. 

A hidegháború éveiben a Seal óriási fejlődésen ment keresztül és kialakult saját kiképzőprogramja, mely az eddig említett másik két szervezet programjánál is keményebb próbatételek elé állítottak minket. Mi tudjuk, hogy mit jelent mínusz fokos medencében egy levegővétellel végig úszni, hiszen, ha feljövünk levegőért akkor elbukunk és haza küldenek minket. Mi tudjuk, hogy milyen tíz kilométeren át a társunkat a hátunkon cipelve futni felszerelésben a tűző napon. Kegyetlen és lehetetlen kiképzéseken vettünk részt. Megkínoztak és megvertek minket, hogy gyakorolják a tűrőhatáraink feszegetését. Ezért végeztük el csak heten a kiképzést. A többiek már az elején kiestek. Jobban megkellett volna fontolniuk, hogy melyik különleges alakulathoz jelentkeznek. A lényeg az, hogy amíg én a bázison ünnepeltem a sikeremet, addig Lewis otthon volt és utált, amiért kettőnk közül engem választottak az Navy Seal – be: