Elisabeth Ryan élete a kezdetektől megvan tervezve. Miután megtalálta az igazit, úgy gondolta, hogy minden tökéletes az életében. Boldog párkapcsolatban él a szerelmével Lewisal. Bár a látszat néha csall, Elisabeth tényleg igyekszik eleget tenni az...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bomba földetrengető robbanása zúdított bele a békés éjszakába. Szemeim kipattantak az álmosság hírtelen sebességgel tűnt el a szememből. Ott találtam magam, a háború közepén, egy istenverte céltábla közepén. A talaj mintha megemelkedett volna alattam, a füst és a nedves homok a szemembe és az arcomba csapott. Homokos kezemmel próbáltam takarni a szemem, de eredménytelenűl.
- Brush! Brush! - előre pillantottam. Futottam ahogy csak tudtam. Ha nem érek oda, akkor azt a katonát apró darabokra lövik. Az ellenség gőzerővel futott felénk. Azt hittem, hogy megsüketültem az éles ágyú hangos robajától. Magamhoz szorítottam a fegyvert, az egyetlen dolgot amire számíthatok. Magamnál tartottam és ha szükség volt rá, akkor használtam. - Az isten verje meg! Brush!
Kezem a combjára szorítottam. Vörös vér spriccelt ki artériájából, a szeme alá lila karikák húzódtak. Homokos kezét felém tartotta, a dögcéduláját lassan levette.
- Sikerült! Sikerült! - feje oldalra hanyatlott, kezét a véres homokba ejtette. Mintha egy szalmazsákot tartottam volna a karjaim közt. Imádkoztam istenért. Imádkoztam, hogy ne vegye el tőlem.
- Kérlem uram! Csak őt ne!
Megragadtam a ruháját és a hátamra dobtam. A fejemet lehajtottam, gyorsan futottam vissza a gödrünk felé. Egy életet cipeltem magamon. Alig múlt el húsz éves.
Mögöttem a katonák engem védtek. Hallottam a kétségbeesett üvöltésüket, a halálért könyörgő kiáltásukat.
- Köszönöm szellem! Köszönöm neked! - kezét a vállamra csúsztatta ahogy a talajra dobtam. A szemem elött hunyt ki az élete, elöttem távozott át a túlvilágra.
- Brush! Brush! Maradj itt! Maradj itt, a pokolba!
Sisakomat oldalra dobtam, a mellkasához hajoltam. A szemem már könnybelábadt, de muszáj volt visszahoznom. Vissza kell jönnie! - Gyere vissza! Brush, te szemét!
- Hagyja szellem! Jöjjön! Támadunk! Most kell támadni!
- Őrmester! Őrmester őt nem engedhetem el!
Brush pólóját szorítottam az ujjaim közé. Az évek alatt ez a gyerek a szívemhez nőt. Megszakadna a szívem ha most hagynám elmenni őt.
- Szellem! Maga a legjobb katonám! Magát nem fogom elveszíteni! Jöjjön, ha azt mondom, az isten szerelmére!!
Vállamnál fogva húzott magával. Megtartottam magam. Az ujjaim közé szorítottam Brush céduláját és letéptem a nyakából. Tenyeremmel lassan hajtottam le a szemét és suttogtam imát miatta. - Készüljön fel szellem! Ez az utolsó támadás! Most! ....
