Elisabeth Ryan élete a kezdetektől megvan tervezve. Miután megtalálta az igazit, úgy gondolta, hogy minden tökéletes az életében. Boldog párkapcsolatban él a szerelmével Lewisal. Bár a látszat néha csall, Elisabeth tényleg igyekszik eleget tenni az...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lewis csak Vasárnap este ment el a barátaival, de már Kedd reggel szomorúan ébredtem. Nem feküdt mellettem az aranyos baba pofijával, és nem karolta át a derekam. Álmában nem feküdt mellém, és nem éreztem a teste védelmező közelségét. Reggel hat órakkor az üres párnáját fürkésztem, néha megsimítottam a tenyeremmel az anyagját. Sóhajtva emeltem a tekintetem az ablak felé. A hófehér redőny apró rései közt beszűrődött a nap első sugara ami árnyékot vetített a kakaó színre festett falra. Mint minden reggel, kipattantam az ágyból és a futó ruhám után kutakodtam. Tegnap annyira elvoltam foglalva Lewis hiányával, hogy még mosni sem volt időm. A kezemben szorongattam a pólómat, így hívtam fel Lewist, aki azonnal fogadta a hívást. Köszönés helyett hosszasan ásított és morgott egyet a készülékbe.
- Szétcsíptek a szúnyogok ott a tópartján? - az ágy szélére helyeztem a testem, az egyik lábamat a fenekem alá húztam. Lewis hallkan kuncogott, hallottam, hogy lehúzza a sátor cipzárját.
- Neked is jóreggelt angyalkám. Remélem, hogy este üres volt melletted a hely - poénnak szánta, mégsem tudtam szórakoztató mosolyra húzni a számat. Ez még poénnak is rossz volt. Határozottan rossz volt. - Egyébként ha tudnád azt, hogy milyen a kilátás... - egy pillanatra megállt, elképzeltem, hogy cammogva és álmosan kimászik a sátorból és a cipőjébe teszi a meztelen lábát. - A hegy mögött pár perce bukott elő a nap. A tó vizére vetítette a narancssárga vakító színét. Tipikus napfelkelte bébi.
- Csak nem egy költő bújt el benned? - húztam szerelmes mosolyra a számat.
- A te kedvedért bármi leszek! Futni mész? - kérdezte, hiszen tökéletesen jól ismer. Határozottan bólintottam, mintha itt állna közvetlen elöttem.
- Igen. Utána beteszem a ruhákat a mosógépbe, reggelizek és kimegyek a kertbe. Ez a mai terv - feküdtem hagyat a közös ágyunkon.
- Még jó, hogy szabit vettél ki erre a hétre. Hívd át valamelyik barátnődet! - javasolt egy ötletet.
- Bettit aki Francia országban nyaral a párjával, vagy Lívet aki mindennapját a kétműszakos melónak szenteli? - nevettem el magam hallkan.
- Jogos. Most megfogtál szivem!
- Egyébként hogy aludtál, kibírható volt? - húztam le magamról a trikómat.
- Jobban aludtam volna ha este küldtél volna nekem cicis képet - ásította. A szememet forgatva őszinte mosolyra húztam a számat. Ő az én párom. Tiszta szívből szeretem minden porfikáját.
- Akkor ma este felhívlak videochaten - lehúztam a rögidnadrágomat, a telefonomat a vállammal szorítottam a fülemhez és felhúztam a futó nadrágomat.
- Ajjaj! Mire számítsak? - mély hangon elnevette magát, miközben hallottam, hogy a haverjai már felébredtek, ugyanis azt a mondatot hallottam, hogy megyek hugyozni. Ki tart velem?
