Elisabeth Ryan élete a kezdetektől megvan tervezve. Miután megtalálta az igazit, úgy gondolta, hogy minden tökéletes az életében. Boldog párkapcsolatban él a szerelmével Lewisal. Bár a látszat néha csall, Elisabeth tényleg igyekszik eleget tenni az...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Reggel kilenc óra húsz perckor született meg Nadine. Végre eljött a nap amit oly régóta vártam. Felemelő érzés volt amikor meghallottam azt, hogy felsírt. Emlékszek, hogy vér borította apró testét és ráncok az arcát. Száját üvöltésre húzta, apró nyelvét néha kicsúsztatta az ajkai közt. De amikor a mellkasomra tették én is sírtam. Egyszerre volt megkönnyebbülés és nagy teher a számomra. Abban a pillanatban lettem édesanya amikor kicsúszott belőlem. Az érzés semmihez sem hasonlított. Akkor jöttem rá arra, hogy nemcsak magamért, de őérte is harcolnom kell. Attól a perctől kezdve ő volt a mindenem. Az apró kislányom akit miután a mellkasomra tettek elcsöndesedett. Befogadta a kinti világot. Lábát idegesen mozgatta, kezét ökölbe szorította. És ettől a pillanattól kezdve nem létezett számomra más csak a lányom.
Délután egy óra után engedtek minket haza. Thea néni jött értem aki felkészülten érkezett. Nem felejtem el az arckifejezését amikor megpillantott engem a kislányommal a széken ülve. Nadine épp szopott amikor a nagymamája belépett az ajtón. Kezében babahordozót és rózsaszín takarót tartott. A másik kezében egy kismama táska volt. Abban pedig ruhák a lányomnak. Másra nemis volt szükségünk. Egy emberre lett volna szükségünk... de ő nem volt mellettünk.
- David elment - mutatóujjammal a kislányom arcát simogattam aki nyöszörögve szopott. Olyan törékeny és ráncos volt. De gyönyörű. Ő volt számomra a minden. - De itt volt amikor Nadine világra jött - tettem a kezem a bárányos sapkájára.
Thea halvány mosollyal az arcán oldalra biccentette a fejét és letette a csomagokat az ágyra.
- Tehát te lennél Nadine - mellém állt és leguggolt. Kezével megfogta a lányom apró kezecskéjét és puszit nyomott rá. - Elisabeth, el kell mondanom neked valamit - fürkészte a kislányom arcát.
- Mégis mit? - néztem rá.
- Ma reggel amikor David összepakolt...én oda adtam neki a naplódat - amint kimondta, felálltam és könnybelábadt a szemem.
- Hogy mit csinált?! - ráztam meg a fejem. - A... naplómat?! - néztem a lányomra aki sírni kezdett. Az egetrengető sírása fülsiketítően hatott rám. A mellkasomhoz tettem és elvettem Thea kezéből a rongyot miközben vártam, hogy Nadine büfizzen. - Miért tette?! - néztem rá szörnyűlködve. - Össze fog tőrni a szíve!
- Akkor tőrt volna össze a szíve ha akkor küldöd neki el amikor már Irakban van! - emelte fel a hangját sértődötten. - Segítettem nektek!
- Hiba volt elmondanom magának az igazat - fordítottam neki hátat.
Nem hiszem el, hogy ez történik. Thea néni képes volt engem hátba szúrni! Mégis, hogy volt erre képes?!
Haza fele tartó út néma csendben telt. Én a hátsóülésen maradtam Nadineal akit lassan ringattam a babahordozóban. Tudtam, hogy Lewis házába megyünk. De én nem akartam a lányomat annak az embernek a közelébe vinni!
