Elisabeth Ryan élete a kezdetektől megvan tervezve. Miután megtalálta az igazit, úgy gondolta, hogy minden tökéletes az életében. Boldog párkapcsolatban él a szerelmével Lewisal. Bár a látszat néha csall, Elisabeth tényleg igyekszik eleget tenni az...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel az ágyamban ébredtem. Úgy éreztem magam mint egy mosotrongy. Nem emlékszek a tegnap estére, inkább homályos képek lebegtek elöttem. Arra még emlékszek, hogy Lívvel buliba mentünk. Ittam egy keveset. Vagy talán nemis keveset. A többire annyira nem emlékszek. Felültem az ágyamon, az éjjeliszekrényemen egy gyógyszer és egy pohár víz volt. Biztos voltam abban, hogy David hagyta nálam. Bevettem és megittam. A hajamat hátra söpörtem, és a tükör elé sétáltam. Te jó ég! Úgy néztem ki mint aki egész éjszaka...szexelt. Ó te jó ég! Az ágy szélére ültem, a kezemet a szám elé tettem. David és én...? A tekintetem könybe lábadt, a kezem örületes tempóban kezdett el remegni. Nem, ez nem lehet! Nem csalnám meg Lewist, nem lennék rá képes.
Hevesen dobogó szívvel sétáltam ki a nappaliba. A tekintetemmel Davidet kerestem, aki a púlt széléhez támasztotta a csípőjét és kávét kortyolt. Egy zöld póló és egy fekete tréningalsó volt rajta. Amint megpillantott engem, a kávét félre nyelte. Küszködött a köhögés ellen, a kávét mégis lenyelte. A púltra csúsztatta a csészét és összefonta maga elött a karját. Végig nézett rajtam, a tekintete megálapodott a combom és a köldökömön közt.
- Hogy érzed magad? - kérdezte hallkan. Szigorú tekintetét, csak a gúnyos arckifejezése emelte ki. Mégis gyönyörű férfi volt. Egy gyönyörű, izmos katona aki egyszer az országért harcolt. Felnéztem rá. Mint ahogy egy kisgyerek a Mikulásra.
- Nagyon rosszúl. Tegnap sokat ittam - túrtam a hajamba feszülten.
- Ebben eggyetértünk - fordította el a fejét. Muszáj volt megkérdeznem. Tudni akartam az igazságot. Még akkor is ha fáj a hűtlenségem.
- Mi lefeküdtünk? - a tekintetem könybe lábadt, már a lábam is remegni kezdett. David a szemembe nézett, a kezét a tarkójára helyezte.
- Nem - mondta ki. - Nem, de...
- Mi de? - helyeztem a szívemre a kezem. - Történt valami igaz?
- Teis tudod. Tudod, hogy mi történt - pillantott az összezárt combomra. - És ez miatt utálom magam - sziszegte mérgesen. - Nem értem, hogy mégis, hogy lehettem képes. Nem értem... - szidta magát.
- Az én hibám - léptem közelebb hozzá. - Az alkohol elvette az eszemet. Minden a nyakamba zúdult - tártam szét a karomat.
- Ma jön haza a testvérem - hagyta figyelmenkívül azt amit mondtam. - Azt akarom, hogy viselkedj természetesen. Szeresd őt!
- Ez az egy hét rengeteg dologra felnyitotta a szemem - böktem ki önkéntelenül. - És nem tudom azt, hogy mit gondoljak. Össze vagyok zavarodva - ráztam meg a fejem. - Tegnap este a csók... más volt mint vele. Minden más és igazibb ha veled vagyok! A szívemnek nem tudok parancsolni!
- Nem mondhatsz nekem ilyeneket - tette csípőre a kezét. - Nem csinálhatod ezt velünk! Azért jöttem haza Afganisztánból, hogy a testvérem mellett legyek. És nem azért, hogy a barátnőjét elvegyem tőle! - mondta határozottan. Könnyes szemmel sütöttem le a szemem, és közelebb sétáltam hozzá. - Maradj ott Elisabeth - súgta. Megálltam elötte, a tenyeremet a mellkasára tettem.
