Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Lee Bodecker #1▪️

fanni_29 kérésére ❤️

T/N = te neved

Kellemes idő volt odakint, pont jó egy kis rajzoláshoz. A parkban ültem egy padon, teljesen belemerülve a rajzolgatásba.

Legközelebb már akkor kaptam észbe, mikor kezdett lemenni a Nap. Összepakoltam a holmijaimat, és indulni készültem, mikor leült mellém a sheriff, aki egyértelműen részeg volt.

– Mit csinál itt egyedül egy ilyen csinos nő? – kérdezte, szokásos vigyorával az arcán.

Mivel Coal Creek egy icipici város, nem egy különös történetet hallottam már a sheriffről, így tudtam, hogy a saját érdekemben távol kéne tartanom magam tőle.

– Épp indul haza – motyogtam, majd felálltam a padról, de ő elkapta a karom és visszahúzott.

– Ugyan, biztos nem akarnál inni valamit?

– Nem. Főleg, ahogy látom, maga már épp eleget ivott, sheriff. Szerintem jobban tenné, ha hazamenne, és pihenne egy kicsit.

Ismét felálltam a padról, és elindultam hazafelé, de láttam, hogy a sheriff már azzal se igen boldogul, hogy felálljon a padról. Sóhajtottam egyet, majd visszamentem hozzá.

– Jöjjön, segítek hazajutni – mosolyodtam el.

A kisváros egyet jelent azzal is, hogy mindenki tudja a másikról, hogy hol, lakik, így nem kellett a részeg Bodecker sheriffre hagyatkoznom.

Néhány perc múlva megérkeztünk a picike házhoz. Mivel a férfi a kulcsot se tudta a zárba tenni, abban is be kellett segítenem neki. De még utána se hagytam magára. És bár nem jártam még nála, elsőre megtaláltam a szobáját. Segítettem neki eldőlni az ágyán, betakartam, majd indultam volna kifelé, de elkapta a kezem.

– Nem maradnál? – kérdezte.

– Hát, látom, hogy egyedül nem boldogul, de maximum a nappaliban maradok. Jó lesz így? – néztem a kék szemeibe, mire ő csak álmosan bólogatott.

Sóhajtottam egyet, majd kimentem a nappaliba, és lefeküdtem a kopottas kanapéra. Ekkor jöttem rá, hogy kiment a fejemből megkérdezni tőle, hol vannak a takarók, de volt egy olyan sejtésem, hogy már alszik, és nem akartam felkelteni. Így csak összegömbölyödtem, és reméltem, hogy el tudok aludni.

Nem jártam sikerrel, csak végig vacogtam az éjszakát. Nem tudtam menni lehetett az idő, de egyszer csak már nem fáztam, így el tudtam szundítani.

***

Reggel hangos káromkodásra keltem. A szemeimet dörgölve ültem fel, ezzel egy időben lecsúszott rólam a takaró.

A sheriff a kis konyhában volt, valószínűleg gyógyszert vett be. Ekkor észrevette, hogy ébren vagyok.

– Jó reggelt, sheriff! – mosolyodtam el.

– Volt az jobb is – morgolódott. – Amúgy szólíts nyugodtan Lee-nek.

– Mikor lettem betakarva?

– Valamikor hajnalban. Felébredtem, és mikor kijöttem egy gyógyszerért, láttam, hogy itt vacogsz.

– Köszönöm. De azt hiszem én most megyek.

– Hálás vagyok, hogy maradtál. Esetleg tudhatom a neved?

– T/N vagyok – mosolyogtam.