Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Lance Tucker #8▪️

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Jó pár hónapja randizgatok bárki más tudta nélkül az edzőmmel, Lance Tuckerrel. A titkolózást nem igazán bántam, ugyanis kárpótolt érte a kellemes, meghitt kis kapcsolatunk, de azért azt remélem, egyszer nem kell rejtegetnünk a szeretetünket a másik iránt.

A mai nap azonban máshogy telt, mint a többi. Lance nem igazán figyelt a feladatsoromra, és szokásával ellentétben nem beszélt sokat, ráadásul morcos is volt.

Épp a gerendáról ugrottam le, és kicsit aggódva mentem oda hozzá, és még akkor se pillantott rám, amikor leültem mellé.

– T/N, mondtam már, hogy menj végig a gerendán! Nem érek rá egész nap – mordult rám.

– Nem figyeltél? – kérdeztem, és már kezdett elegem lenni. – Az előbb mentem végig. Ráadásul van, aminek a sorrendjén lehet változtatni kéne.

– Ide figyelj! Én vagyok az edző, így én tudom, mi a legjobb! – fakadt ki dühösen, mire én rémülten pattantam fel.

– Jó, figyelj! Én most megyek. Nem ártana észhez térned! – viharzottam el az öltöző felé, hogy összeszedjem a cuccaimat.

***

Egy héttel később...

~Lance

T/N egész héten nem jött be edzésre  és aggódtam érte. Nem voltam benne biztos, mi a baja, de ismertem már annyira, hogy tudjam, hagyni kell lenyugodni egy kicsit.

De azt hittem, ehhez elég lesz egy két nap, nem pedig egy hét. Miután a mai edzést is kihagyta, eldöntöttem, hogy elmegyek hozzá, megnézni mi a helyzet.

Kopogtam az ajtaján, de nem érkezett válasz. Kopogtam még egyszer, és néhány pillanattal később, durcásan ajtót nyitott.

– Mit akarsz? – kérdezte morcosan.

– Megnézni, hogy vagy. Egész héten nem láttalak, nem válaszoltál az üzeneteimre, se a hívásaimra... Mi a baj?

– Komolyan nem tudod? Akkor adok egy kis segítséget. Ahogy múlt hét pénteken viselkedtél velem... – mondta, majd az arcomba csapta az ajtót.

Ekkor jöttem rá, mi a baja T/N-nak/nek. Hogy mennyire csúnyán rákiabáltam előző pénteken. De már tudtam is, mit kell tennem.

***

Egy óra múlva visszaérkeztem T/N házához, és kész voltam bocsánatot kérni tőle, csak épp tudtam, hogy megint az arcomba csapná az ajtót.

Kellett egy másik terv, és ahogy ránéztem T/N fűzfájára, ami történetesen a rosszul záródó emeleti ablak mellett volt, már lett is egy ötletem.

Körül néztem, látnak-e, nehogy azt higyjék, betörő vagyok, felmásztam a fára, majd onnan könnyű szerrel kinyitottam az ablakot. Majd mindenképp. Szólnom kell T/N-nak/nek, hogy javíttassa meg.

Bemásztam a szobájába, majd csendesen mentem ki a folyosóra, és le a földszintre. Úgy hallottam, T/N épp a konyhában dúdol valamit. A helyiség nyitott ajtajához mentem, és kopogtam a félfán, mire T/N rémültem fordult felém.

– Lance, mit keresel itt? – kérdezte. – Nem rémlik, hogy beengedtelek.

– Az ablakon jöttem. Figyelj, sajnálom, hogy úgy rád ripakodtam a múlt héten. Nem kellett volna. De... engesztelésként hoztam a kedvenc édességeidből, és... megígérem, ha valami bajom van, elmondom neked, és nem rajtad töltöm ki a dühömet.

– Csak ezt akartam hallani – mosolygott, majd hozzám bújt.