▪️Lance Tucker #1▪️

1.8K 62 11
                                    

FIGYELMEZTETÉS: Káromkodás található benne!

T/N = te neved

A tornateremig gyalog mentem, hogy már azzal is bemelegítsek, bár a negyed órás sétához nem vagyok hozzászokva, de a termet sikerült hamar megtalálnom, elvégre a tetején ott van nagy betűkkel kiírva, hogy: Pavleck tornaterme.

Az épület előtt pedig már ott állt az új edzőm. Nem, nem Hope Gregory. Lance Tucker. Tudom, kockázatot vállalok, főleg a tavalyi Maggie-dolog után, de anyáék azt akarták, ha olyan lenne az edzőm, aki nem csak egyetlen olimpiai bronzot nyert.

– Bocsánat, hogy késtem, csak nehezen találtam ide – szabadkoztam rögtön.

– Van GPS is, de mindegy. Mehetünk?

– Igen, de komolyan bocs, hogy késtem, csak még most költöztünk ide, két nappal ez előtt.

– Komolyan ennyire bánt?

– Igen.

– Akkor ne bántson.

Ezután bementünk, én pedig siettem átöltözni, ha már Lance olyan türelmetlen. Egyébként hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zúgtam bele akkor, mikor anyámékkal lebeszélte a dolgot. Persze, igyekszek vigyázni, de egy ilyen dögös edzőnek nehéz ellenálni.

~Lance

Nem mondom, ez az új csaj kicsit idegesítő is, de ugyanakkor valami különleges van benne. Persze olyan hülye nem vagyok, hogy mégegyszer elkövessem ugyanazt a hibát. Ráadásul már elsőre meg tudtam állapítani, hogy olyan téren még nincs semmi tapasztalata, de valami mégis megfogott benne.

Miután ő elment öltözni, én pedig épphogy beléptem az irodába Hope éppen az üdtítőtt itta ki a hűtőből. Már megint.

– Te mi a fenét keresel itt folyton? Nincs neked pasid, akivel elfoglalhatnátok egymást?

– Ki az új csaj? Egy újabb Maggie? Egyáltalán, hogy hogy nem csuktak le?

– Kaptam egy szép összegű büntetést, fél évig helyettesíthettél, ez nem elég? És nem, ő nem egy újabb Maggie.

– Aha, ezzel csak az a gond, hogy ismerlek. Egyébként is, biztos indulhat versenyen? Csak mert alkatta nem pont...

– Na, és akkor mi van? Még sokat fejlődhet, és nem lesz baj. Még csak most kezd. Maggie pedig egy éve itt volt, csak te a felkészülést hat hét alatt elkúrtad.

– Te pedig megkúrtad a kiscsajt. Igazad van, sokkal jobb.

– Jó, be fogom bizonyítani neked, hogy nem akarok neki ártani, és nem egy nyomorult bronzzal fogja végezni, ahogy te. Hanem minimum egy ezüst. Pont, ahogy nekem.

– De az férfi torna, és azt az emberek kábé le se szarják, hogy mivan vele.

– Én néha szoktam nézni – hallottam meg T/N halk hangját mögülem.

– Tényleg? – kérdeztük egyszerre Hope-pal.

– Aha. Ha van valami nagyobb esemény, és időm is van rá, megnézem tévében – vont vállat, mire én önelégülten néztem Hope-ra.

– És esetleg az enyémet is láttad?

– Igen, azt hiszem egy-két éve leadták ilyen évfordulós dolog miatt.

– Remek, menj bemelegíteni, addig ezt még elintézem.

Megvártam, amíg T/N távolabb megy az irodától, aztán folytattam.

– Egyébként pedig a helyedben nem fenyegetőznék annyira. Tudom, hogy a válogatókor, mikor itt voltam, bedrogoztad Maggie-t. Így utólag könnyen rájöttem, és ha belegondolok, szerintem füvezel, elvégre hogy szerezted volna be. Szóval gondold át, hogy kit fenyegetsz és miért. Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom lenne, és örülnék, ha végre elhúznád a csíkot.

~T/N

Miután Lance kérte, hogy melegítsek be, úgy is tettem, és közben próbáltam hallgatni, hogy miről beszélnek, de a terem másik végében voltam, és közelebb meg nem akartam menni, mert hogy nézne már ki.

Mire végeztem a bemelegítéssel, Lance is letudta a veszekedést.

– Na, mivel új vagy, szeretném látni, hogy hogy teljesítesz. Kezdj a korláttal!

Erre csak bólintottam, és igyekeztem lenyűgözni, elvégre nem akartam, hogy az legyen, mint az előző edzőmmel, hogy lemond rólam.

Mikor a gyakorlat végére értem, úgy tűnt, tetszett Lance-nek.

– Ritka ügyes vagy – jegyezte meg.

– Köszönöm – vörösödtem el.

– Akkor most lássuk milyen vagy a talajon, aztán meglátjuk.

Ez is egész jól ment, csak az érkezést rontottam el. Megpróbáltam még háromszor, de mikor az utolsó alkalommal is nekiestem a szivacsozott falnak, elegem lett, és lehuppantam a matracra.

– Ez nekem nem megy – motyogtam.

– Ugyan, csak annyi a titka, hogy próbáld beosztani a helyet. Mi lenne, ha most kapnál öt perc szünetet? Igyál egy kis vizet, pihenj, aztán megpróbálod újra.

Ahogy beléptem az öltözőbe, sírni támadt kedvem. Lehet, hogy Lance nem haragudott, de én magamra igen. Nem akartam már az első edzésemen kiakasztani.

Végül összeszedtem magam, és visszamentem, mire Lance bíztatóan rám mosolygott. És ezúttal sikerült majdnem tökéletesen megállnom.

– Látod? Mondtam.

– Akkor mára végeztünk?

– Még van tíz percünk. Megnézém, hogy milyen vagy a gerendán.

Erre az összes szín kifutott az arcomból.

– T/N, jól vagy? Elég sápadt az arcod.

– Én... én nem...

– Hallod, komolyan megijesztesz. Mi van veled?

– Lance, én képtelen vagyok felmenni oda – bukott ki belőlem.

– Tériszonyod van? Pedig a korláton nagyon ügyes voltál.

– Nem. Nem tériszony. Csak nekem ez egyszerűen ijesztő. A régi edzőm is azért tett ki a csapatból – szipogtam.

– Nézd, lehet meg tudjuk oldani. A legközelebbi verseny is hónapok múlva lesz. Addig még sokat fogsz fejlődni, és majd szépen lassan megcsináljuk a gerendás feladatokat.

– Köszönöm – hatódtam meg.

– Na, nem kell sírni – törölte le a könnyeket az arcomról. – Haza vigyelek? Már besötétedett.

– Ha nem baj.

Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!] Where stories live. Discover now