Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Bucky Barnes #3 ▪️

Tankerista_2003 kérésére írtam egy ilyet is.

T/N = te neved

Néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy bizony babát várok. Már csak azt kéne kitalálnom, miként mondjam el Buckynak.

Reggel mikor felébredtem, Bucky már nem feküdt mellettem, mondjuk nem is csoda, elvégre mióta csak ismerem, korán kelő volt.

Miután kimásztam az ágyból, azon gondolkoztam, hol keressem meg, de aztán beugrott. Ilyenkor általában a konyhában van a többiekkel. Lesiettem a lépcsőn, majd a konyhába mentem, csak nem reggelizni, mert tudtam, hogy visszajönne.

– Szép reggelt mindenkinek! – köszöntem a többieknek, majd Bucky szájára nyomtam egy puszit.

– Jó reggelt! – köszöntek vissza.

– Jobban érzed magad, T/N? – kérdezte Bucky.

– Hát... talán, de nem merek kockáztatni, úgyhogy a reggelit szerintem kihagyom. Egyébként szeretnék beszélni veled. Gyere – fogtam meg a kezét, és kimentünk az udvarra.

– Baj van?

– Nem. Az a helyzet, hogy terhes vagyok.

Bucky pedig lefagyva meredt rám, és egyszerűen egyedül hagyott kint, a teraszon. Én pedig sírva fakadva ültem le a földre, és ott maradtam egészen addig, amíg lépteket nem hallottam. Felpillantottam, és Natasha jött ki.

– Mi történt? Bucky az előbb elég zaklatottan jött be, te pedig itt sírsz.

– Néhány napja kiderült, hogy terhes vagyok, és most mondtan el Buckynak, aki fogta, és bement. Nem szólt semmit – sírtam, Nat pedig megölelt.

~Bucky

Miután T/N elmondta, hogy babát vár, másra se tudtam gondolni, hogy azt a gyereket örökre le fogják nézni azért, amiket én műveltem, ezért inkább bementem. Kellett egy kis nyugi, hogy gondolkozhassak, azonban Clintbe botlottam bele.

– Barnes, mi van veled? – kérdezte, mert feltűnhetett neki, hogy nem vagyok épp vidám hangulatban.

– Ha elmondom, erről nem szólhatsz senkinek, érted?

– Aha.

– T/N babát vár.

– Ez jó hír! Gratulálok! De várj, akkor mi itt a baj?

– Az, hogy T/N-t már így is kibeszélik, ahol csak megfordulunk. Mi lesz majd, ha megszületik a baba, óvodás, majd iskolás lesz? Szóba se fognak állni vele, ha megtudják, ki az apja.

– Így már értem. Figyelj, mióta nyugdíjba mentem, Laura már többször is mondta, hogy fordult elő olyan, hogy a gyerekeket kibeszélték az iskolában, pedig én szerintem a szuperhős kategóriába esek. Ezzel nem lehet mit csinálni, csak megvigasztalni a gyereket. T/N-t pedig pont nem érdekli, hogy mit gondolnak róla. Úgyhogy szerintem beszélj vele.

– Rendben, és... kösz Clint. Tényleg.

– Semmiség – biccentett.

Kimentem a teraszra, ahol T/N-t épp Natasha vigasztalta.

– T/N, beszélhetnénk? – kérdeztem halkan.

– Persze – motyogta, és megtörölte a szemét. – Neked pedig köszönöm Nat, majd még beszélünk.

– Rendben – bólintott Natasha, majd elindult befelé, de ahogy elment mellettem, ezt suttogta: – Ha mégegyszer elszomorítod, eláslak az erdőben.

~T/N

Miután Nat bement, kíváncsian néztem Buckyra, várva, hogy megszólaljon.

– Nézd, hülye voltam, de csak mert nem akarom, hogy miattam bántsanak téged, meg majd a kicsit.

– Jaj, James... tudod, hogy engem nem érdekel, ha ezt csinálják. A kicsinek meg ott lesz a csodás családja. Én, te, a többiek, és majd megértetjük vele, hogy te igenis hős vagy, és nem szabad másra hallgatnia – mosolyodtam el, majd megöleltem.

– Sajnálom. Nem akartalak megbántani. Egyébként pedig nagyon-nagyon örülök, elvégre apa leszek.

– Semmi baj, és örülök, hogy így gondolod, mert én is örülök. Ennél boldogabb nem is lehetnék – csókoltam meg.