Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Jefferson Hatter #6▪️

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️💞

T/N = te neved

Storybrooke-ban megtört ugyan az átok, de nálam nem volt nagy változás. Emlékeztem az előző életemre, és kész is.

Viszont az átok megtörése óta a város szélénél, az erdőben élő Jefferson gyakrabban jár be a városba, így megismerhettem. Szerintem senkit nem lepne meg, ha azt mondanám, hogy beleszerettem a kalaposba. A dolog szépséghibája pedig az, hogy nem merem lemondani neki. Meg lehet nem is akarna barátnőt.

Ma csak be akartam köszönni Rubynak, de amikor beléptem Nagyi kajáldájába, az összes barátomat ott találtam. Hófehérkét, Herceget, Rubyt, Emmát és még Killiant is(beleírtam, mert miért ne).

– Sziasztok! Mi folyik itt? – köszöntem gyanakodva.

– Mi? T/N, hát te? – kérdezte megilletődve Hófehérke. Tudtam, hogy titkolnak valamit.

– Igazad van, ennél nyilvánvalóbb nem is lehetnél – forgatta a szemét Killian mire Emma vállon csapta.

– Tekintve, hogy a városban élek, én is be szoktam jönni ide. Mi ez az egész?

– Az a helyzet, hogy... a Királynő elátkozta Jeffersont. Sajnáljuk. Tudjuk, mennyire szereted.

– Tessék? – kérdeztem, egy csapásra elszomorodva. – Állj! Ti... ti tudtátok?

– Elég nyilvánvaló volt, szóval igen – vont vállat Ruby.

– De mivel átkozta el? Vagyis mi az átok?

– Jefferson azt hiszi, szerelmes Reginába – magyarázta Emma. – Vagy utána koslat, vagy éppen róla beszél.

– Mióta tudtok erről?

– Két napja – motyogták egyszerre.

– Mégis mikor akartok elmondani?! – kérdeztem idegesen. – El akartátok mondani?!

– Persze! Csak előbb megoldást akartunk rá találni – sóhajtotta Herceg –, de nem sikerült.

– Ugye Jeffersonnak még a helyén van a szíve, és nem úgy irányítja Regina, mint Grahamet?

– Úgy tudjuk nem.

– Akkor mire várunk?! Keressük meg Jeffersont és hozzuk rendbe!

– Mégis hogy? – kérdezte Hófehérke.

– Nekem már van is ötletem – szólalt meg Killian.

Így történt, hogy egy órával később Jefferson a nappalimban kínlódott, miután elhitettük vele, hogy Regina ott várja.

– Könyörgök ötöljetek ki valamit, mert nem akarok egész nap felvigyázót játszani! – nyavalygott Killian a nappaliból, miközben mi a konyhában próbáltunk ötletelni.

– Nyugi, túl fogod élni! – szólt vissza Emma.

– Várjatok! Azt hiszem rájöttem! – kiáltott fel Hófehérke. – Az igaz szerelem csókja mindig megoldás. – Erre mindannyian felém kapták a fejüket.

Erre vettem egy mély levegőt, és elindultam a nappali felé, de az ajtóban megálltam.

– Egy lány nem pont így képzeli el az első csókját – motyogtam.

– Komolyan ez az első? – csodálkozott Emma.

– Most nem ez a lényeg – legyintettem.

– Jó, tegyük kicsit jobbá ezt a helyzetet – mosolyodott el Ruby.

Így lett Mary Margaret befonta a hajam, Ruby pedig összeturmixolt egy kis epret, és bekente vele a számat.

– Most már letudhatjuk a dolgot? – kérdezte türelmetlenül Hook a nappaliból.

– Igen – sóhajtottam. Szomorúan leültem Jefferson mellé a kanapéra, és az arcára tettem a kezem. – Kérlek... térj vissza hozzám – motyogtam és megcsókoltam. Nem tudom, érzett-e valamit, de néhány pillanat múlva elhúzódtam tőle.

– A Királynő... – kezdte és mindneki egyszerre mordult fel. Nem sikerült. Szipogva akartam felállni, de Jefferson megfogta a kezem –, sehol sincs hozzád képest – mosolygott, és ezúttal ő csókolt meg, a többiek pedig ujjongani kezdtek.

A csók nem tartott sokáig, de nem bántam. Amikor Jefferson ajkai elváltak az enyéimtől, mosolyogva néztünk egymásra.

– Eper ízű a szád, tudtad? – kérdezte, mire felnevettem.

– Nem is véletlen lett olyan. És most már soha nem engedlek el magam mellől.