Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Sebastian Stan #3▪️

lizzydarious kérésére 💞💞 köszi az ötletet fanni_29

T/N = te neved

~Sebastian

Már épp készültünk elkezdeni a Sólyom és a Tél Katonája egyik jelenetét, amikor rájöttem, hogy a jelmezem felsője túlságosan bő, így gyorsan szóltam a rendezőnek, aki bár nem örült intett, hogy siessek összébb vetetni.

Így is tettem. Siettem a jelmeztervezőhöz, ám, amikor benyitottam, nem az volt bent, akire számítottam. Egy ismeretlen fiatal nő volt ott, és a helyiségben tett egy kis rendet.

~T/N

Épp nagyban pakolásztam, amikor köhintettek mögöttem. Megfordultam, és azt hittem elolvadok. Sebastian Stan jött be hozzám. Tudom, hogy ez egy Marvel forgatás, és erre számítanom kellett volna, de valahogy nem készültem fel, tekintve, hogy tegnap vettek fel, mert az elődöm kiszivárogtatott egy csomó fotót és le is nyúlt pár dolgot.

– Szia, bocsi, ha zavarlak, de gyorsan összébb kéne venni a felsőmből – hadarta, és már le is kapta az említett ruhadarabot, nekem pedig rögtön bíbor színt öltött az arcom. – Mi az, csak nem zavarban vagy? – vigyorodott el.

– Én? Én, áh dehogy – hadartam és kikaptam a kezéből a felsőt.

– Ugyan, nem kell tagadni, meg szoktam már. Vagy még nem jártál olyan forgatáson, ahol ilyet látsz? – mutatott végig magán. Vettem egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a fejem, majd igyekeztem normálisan megszólalni.

– Eh, láttam már jobbat is – vontam vállat, majd gyorsan dolgozni kezdtem, hogy kijavítsam a hibát.

– Hát, ezt még nem igen mondták.

– Most akkor ez az élmény se maradt ki – vigyorodtam el.

Ezután már meg se szólalt, és néhány perc múlva visszaadtam neki a jelmezének a felső részét, és miután belebújt, már ment is. Reméltem, nem lőttem túl a célon. Nem akartam, hogy azt higgye, bunkó vagyok.

Time skip, mert Sebastiannek annyi beceneve van, hogy ő feléről se tud...

Szerencsére nem hitte azt, hogy bunkó vagyok, mert továbbra is jött hozzám, amikor különböző hibákat talált az öltözékén. Igazából csodálkoztam, hogy lehet ilyen kis ügyetlen, mert nem tudtan elképzelni, hogy véletlen szakad el a jelmeze. Mondjuk ebben az a jó, hogy kezdem megszokni a felső nélküli látványát.

Már meg se lepődök, amikor sietve beállít hozzám, csak mosolyogva veszem át tőle a sérült, vagy épp módosítást kívánó ruhadarabot.

Ma reggel éppen a városban intéztem néhány dolgot, amikor nem várt személybe botlottam. Sebastianbe, aki épp póló nélkül kocogott, és sétára váltott, amint megpillantott.

– Szia, T/N! – vigyorgott rám.

– Szia – mosolyodtam el, és bevallom, kicsit elidőzött a tekintetem a kidolgozott felsőtestén.

– Szóval láttál már jobbat is?

– Ugyan, megszoktam, hogy ha arról van szó, neked a felső egy felesleges ruhadarab – legyintettem.

– Aha, szóval ezt gondolod? – húzódott még szélesebbre a mosolya, átkarolta a derekam, és közel húzott magához. Annyira, hogy már az orrunk is összeért. – Erről szó sincs. Csak te őrjítesz meg. Mi lenne ha bebizonyítanám, és elhívnálak vacsorázni?

– Hát... Benne vagyok – mosolyogtam. – Ma este?

– Tökéletes.