Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Lance Tucker #7▪️Part II.

papucsosszorny kérésére itt a folytatás ❤️

T/N = te neved

Kissé szégyenkezve mentem a tornaterembe. Tegnap edzésen lestem a korlátról és bár fájt a karom, nem akartam félbehagyni a gyakorlást, pedig Lance többször is kérdezte, jól vagyok-e.

Nos, kiderült, hogy eltört a karom, így rajta a vadiúj, fehér gipsszel léptem a tornaterembe, és Lance irodaféléjéhez, majd félénken benyitottam. Rögtön rám nézett, és eléggé meglepődött.

– Szia, T/N! Hogyhogy itt vagy? Ma nincs edzésünk.

– Szia... Van egy kisebb probléma – motyogtam.

– Mi az? – pattant fel.

– Tegnap... mikor leestem a korlátról, eltört a karom – mutattam fel a begipszelt végtagomat. – Annyira sajnálom.

Először nem reagált semmit, csak odajött hozzám, és megfogta a sérült kezem. Gyorsan felkapott egy fekete alkoholos filcet, levette a kupakját, és és mosolyogva írt a gipszemre.

Lance <3

Valami oknál fogva elnevettem magam, ahogy megláttam a szívecskét.

– Köszi. És kérlek ne haragudj! A bénázásom miatt kiesik legalább másfél hónap – szomorkodtam.

– Ugyan már! Annak örülök, hogy ennél nagyobb bajod nem lett – ölelt meg, mire még el is sírtam magam. – Jaj, T/N! Ne csináld ezt! Komolyan nem haragszok rád.

– De... mo-most nem tudunk haladni – pityeteregtem.

– Azt én nem bánom, csak gyógyulj meg rendesen!

Amíg sírtam, a hátamat simogatta, ami segített megnyugodni. Végül, mikor már csak szipogtam, megtöröltem az arcomat, és lebiggyesztett ajkakkal néztem fel rá.

– Jól van. Esküszöm, nem haragszok rád. Örülök, hogy nem mondjuk a lábadat törted el. Eléggé csúnya esés volt.

– Köszi, hogy nem akadtál ki – ültem le a kanapéra, majd ő is így tett.

– A kedvencemre? Ugyan már! Tényleg... gondoltam, esetleg a hétvégédbe beleférne egy mozizás?

– Lance... nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e ezt csinálnunk.

– Csak egyetlen mozis estét kérek. Aztán majd dönthetsz, rendben?

– Na jó. De csak mert ilyen szépen kértél meg – mosolyogtam rá.

– A szombat jó lesz? Mondjuk este hat?

– Tökéletes. De ugye... nem lesz utána semmi?

– Jaj, dehogy! Nem bántalak – kacsintott mosolyogva.