Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Lance Tucker #2▪️

KovacsEszterHun, remélem tetszik❤️
Káromkodás előfordulhat

T/N = te neved

– Na jó, T/N, most állj le! Ez valami szörnyű volt! Mi van veled?! – zúdította rám a szidalmát Lance, miután leugrottam, illetve jobban mondva leestem.

– Sajnálom – motyogtam, és próbáltam eltüntetni a látókörömből a fekete pontokat és megszüntetni a fülem csengését.

– Az egy dolog, hogy sajnálod, de attól még pontatlan és figyelmetlen voltál. Csináld mégegyszer!

– Rendben – igazítottam a fülem mögé egy tincset, de ahogy hozzáértem a bőrömhöz, úgy éreztem, a kezem rettenetesen hideg. Valahogy elbotladoztam a kisebbik korlátoz, és ahogy kinyújtottam a kezem, hirtelen képszakadás.

~Lance

Tiszta ideg voltam, mert T/N képtelen volt egy egyszerű gyakorlatot megcsinálni, ezért inkább visszaküldtem, hogy próbálja meg újra. Azonban mielőtt elkezdte volna, hirtelen összeesett.

– A kurva életbe! – csúszott ki a számon, és odarohantam hozzá. A homlokára tettem a kezem, és rögtön megértettem, miért nem tudta rendesen megcsinálni a gyakorlatoz. Lázasan jött be. Gyorsan a karjaimba kaptam, bevittem az irodába, és letettem a kanapéra, majd az elsősegély-dobozból kivettem egy kis gézt, és miután bevizeztem, simogatni kezdtem vele T/N arcát, hátha attól kicsit jobb lesz neki.

Nem sokkal később T/N szerencsére ébredezni kezdett.

~T/N

Mikor kinyitottam a szemem, már nem a tornateremben voltam, hanem az irodában, Lance pedig hideg vizes gézzel simogatta az arcom. Mikor meglátta, hogy felébredtem, megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– T/N, sajnálom, amiért kiabáltam. Egyébként miért jöttél be, mikor beteg vagy?

– Mert nem akartam kihagyni egy edzést se, mert tudom, hogy fontos neked.

– T/N, nekem nem dontosabb a verseny, meg az edzés, mint a te egészséged. Figyelj, most elviszlek az öltözőig, ott próbáld rávenni a dresszedre a nadárgot, meg a pulóvert, aztán hazaviszlek. Egyébként anyukád hogy engedett el, mikor beteg vagy? – vett fel a karjaiba, és elindult az öltöző felé.

– Jól titkoltam. Sajnálom.

– Semmi baj.

Miután nagynehezen felöltöztem, Lance elvitta kocsijához, onnan pedig haza autókáztunk. Otthon továbbra se gyalogolhattam fel a saját lábamon, hanem egyedül akkor kerültem ki Lance karjából, mikor letett az ágyba.

– Most lemegyek, hozok neked teát, meg valami gyógyszert, addig keress valami filmet a neten, oké? – puszilta meg a homlokom.

– Oké – vigyorodtam el. Ebből pedig rögtön tudta, mit szeretnék nézni.

– Miért mindig a Hangyát választod? Ha már Marvel filmet akarsz, vannak annál jobbak is.

– De ez a legviccesebb. Egyébként is. Vitatkoznál a beteg barátnőddel? – kérdeztem tettetett szomorúsággal.

– Dehogy. Mindjárt jövök.

És valóban nem telt öt percbe, mire felhozta a megmelegített teát és a lázcsillapítót.

– Tessék, vedd be a gyógyszert és utána filmezhetünk is – mosolygott. Gyorsan lenyeltem egy korty teával a csillapítót, és vigyorogva kapcsoltam be a filmet.