Sebastian Stan oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK!]

▪️Sebastian Stan #1▪️

KovacsEszterHun, megint csak köszi ❤️

T/N = te neved

Számomra oltári nagy dolog volt, hogy végre eljuthattam a Comic Conra. A barátom pedig volt olyan aranyos, és felajánlotta, hogy elkísér.

Már valahol a bejáratnál lehettünk, mikor megcsörrent a telefonja, és mikor felvette, mindenre számítottam, csak erre nem:

– Szia, édes, sajnálom, de most nem jó...

– Tessék?! – csattantam fel, kikaptam a kezéből a telefont, majd megszakítottam a hívást. – Mi ez az egész?

– Azt akarod, hogy őszinte legyek? Megcsallak már vagy öt hónapja, mert valljuk be... unalmas vagy. Nem is értem, hogy nem én voltam az első. Bár gondolom azok se bírták sokáig.

– Te most komolyan beszélsz? Tudod mit? Menj a szeretődhöz, mit bánom én, de a belépőt add vissza – nyújtottam ki a kezem, és igyekeztem visszafojtani a könnyeimet.

– Tessék, amúgy se akartam idejönni – mondta, majd miután visszaadta, otthagyott.

Őszintén, akármennyire is szerettem volna bejutni a rendezvényre, egy csapásra elment tőle a kedvem, így elindultam ez ellenkező irányba, és akármennyire sem akartam sírni, valahogy mégis sikerült.

Azonban alig tettem néhány lépést, mikor belebotlottam valakibe.

– Sa-sajnálom – szipogtam, majd megtöröltem az arcomat.

– Semmi baj, de jól vagy? – kérdezte az illető. Felpillantottam rá, és elképedtem, ugyanis akibe beleütköztem, az nem más volt, mint a kedvenc színészem, Sebastian Stan.

– Persze – motyogtam.

– Ugye tudod, hogy a Con pont a másik irányba van? – nézett a nyakamban lógó belépőre.

– Igen. Csak elvették tőle a kedvem.

– Ki bántana meg egy ilyen kedves lányt?

– Nem is ismersz. Honnan tudod, milyen vagyok?

– Nem tudom. Aranyosnak tűnsz. Mi lenne, ha most visszamennél, és ha vége a rendezvénynek, beszélgetnénk valahol?

– Te komolyan velem szeretnél lenni? Mármint biztos van jobb dolgod is. Ráadásul nem hiszem, hogy sok érdekességet mondani.

– Azért kíváncsi lennék – kacsintott.

***

Jó pár óra múlva vége lett a Connak, és gazdagabb lettem néhány aláírással, valamint fotóval. Már hazafelé vettem volna az irányt, mikor valaki utánam szólt.

– Várj!

Megfordultam, és Sebastiant láttam felém sietni.

– Elfelejtetted, amit beszéltünk? – kérdezte, mikor odaért hozzám.

– Nem, csak nem hittem, hogy komolyan gondoltad. Egyébként a nevem T/N.

– Nagyon örülök.

Ezután elmentün kegy eldugott kis kávézóba, ahol egész hosszan beszélgettünk, és ami még meglepőbb, hogy érdekelte, amit mesélek magamról.

– Egyébként miért voltál olyan szomorú?

– A barátom kábé három perccel azelőtt bukott le, hogy majdnem fél éve megcsalt, úgy, hogy hét hónapja voltunk együtt.

– Ezt sose értettem. Mármint, hogy az emberek miért csalják meg a párjukat. Ez szerintem baromság.

– Szerintem is.

– Mi lenne, ha találkoznánk még máskor is?

– Te tényleg szeretnél még velem lenni?

– Persze – mosolygott, majd az egyik szalvétára firkantotta a telefonszámát, majd nekem adta.

– Köszönöm – pirultam el, majd egy másik szavétára én is felírtam az enyémet.

– Alig várom, hogy máskor is találkozhassunk.