A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

3.

Júlia

A napjaim, a heteim, a hónapjaim ugyanúgy telnek. Felkelek, teázom, felöltözöm, megmosakszom, fogat mosok, sminkelek, majd kiválasztok, egy könyvet bedobom, a táskámba és útnak indulok a bárba. Ez a folyamat mindennapos hisz dolgozom, mivel egyedülálló vagyok és nincs gyermekem sem plusz így kezdtem a legelejétől.

Már lassan kereken 10 óra. Az ajtó nyikorog, valaki közeledik. A pult mögül fürkészem, ki lehet az. Becsapja maga mögött a bejáratot. Hát ki más. Dukász közeledik felém. Az elmúlt 9 itt töltött évem alatt most látom harmadjára.

‒ Mit tölthetek? – szakítom meg a hosszas szemkontaktusunk.

‒ Magad. – halvány mosolyt villant.

‒ Tessék?

‒ Jól hallottad. – rám kacsint. Hadi lábon állok a válaszadással inkább csak a mennyezetnek eresztem tekintetem, tudom tiszteletlenség, de én udvariasan megkérdeztem, hogy mit inna, szívesen erre csípős megjegyzést tesz. Egyáltalán nem is tudom ki a tiszteletlen.

‒ Örülnék, ha egyesen a szemembe néznél, a bár plafonját eleget bámulod nap, mint nap, nem de? – újabb csípős válasz érkezik. A főnököm hol rám, hol Dukászra pillantva zárja be maga mögött az iroda ajtót.

‒ Ász! Nem is szóltál, hogy jössz? – kezet fognak.

‒ Mostanság szeretek itt időzni – fogta rövidre.

‒ Miért szólítanak Ásznak? – kérdésem a nélkül jött, hogy gondolkodtam.

‒ Téged miért szólítanak Liának? – vág vissza, jó utána világos lett.

‒ Nem mondták még neked, hogy hülye kérdésre hülye válasz jön? – oldalra biccenti a fejét.

Nem szólalok meg szimplán ignorálom.

‒ Este 10-re kellenél. – fogja meg a csuklóm, hogy leálljak a pult agyon törölgetésével.

‒ Miért?

‒ Majd megtudod, 10-re a lakásodon leszek, addigra készülj el! – feláll és kisétál az ajtón.

Ez meg mi volt?

Dukász

Ez könnyen ment, beülök a fekete telepjáróba és elhajtok. Az út lassan telik, szinte már elveszek a gondolataimban. „Ki ez a lány? Eddig miért nem ismertem? Talán Ő is érzi a vibrálást köztünk. Az enyém lesz előbb-utóbb" Hirtelen fékez a kocsi.

‒Hát itt meg mi történik? – szólok oda a sofőrömnek közben körbe nézek, már amennyire tudok. A kocsi előtt, mögött, sőt még oldalt is jardok, a járta felől pedig felsorakoztak a kommandósok. Mi a picsa ez?

‒ Jardok! – sziszegi vissza

‒ Fekete Dukász! Felszólítjuk önt, hogy szálljon ki, működjön, együtt még mielőtt más módszerekhez folyamodunk! – az egyik hangos bemondóból az instrukciókat majd észreveszem, hogy Pest utcáját a félelem és a ledöbbentség veszi át. Nincs más módja teszem amit mondanak és imádkozom hogy a többiek fülébe ne jusson. Nem vagyok gyenge, nem vagyok elnyomásban, de nyílt terepen ahol ártatlan emberek is sérülhetnek, nem kockáztathatok.

‒ Ó, de rendes hogy a nyomozó bácsiknak ennyire hiányzom. – vágom oda szúrósan.

‒ Kedves vagy Ász. Ugye szólíthatlak az alvilági beceneveden? – mosolyog, rám közben meggyújt egy cigit.

‒ A magad fajta nem hogy a becenevem, de még a teljes nevem is félelemmel mondja ki. Mond hát te talán nem félsz? - közelebb lépek hogy más ne hallja beszélgetésünk – Nem tartasz attól hogy ágyad nem csak a pihenő helyed lesz hanem a végsőnyughelyed.
‒ Mintha te annyira nagy valaki lennél! Jaj, a nagy Fekete Dukász megfenyegetett, hogy megöl. A halál a magam fajtának megváltás te tróger, azt hiszed te vagy a világ ura. Közben pedig a feneked alatt ropog a tojáshéj. Mondok neked valamit Ász. Szállj be a rendőr autóba taxizz egyet velem. – kacsint rám.

‒ Te ki a fenének képzeled magad? – kiveszem a cigit a szájából és a kéz fején eloltom.

‒ Intelligensebb, vagy mint képzeltem, jól vésd az eszedbe Ász – a nevem különösen megnyomja – nem ez volt az első, de nem is az utolsó hogy látsz engem.

Eltipliznek a jardok, vissza beszállok az autóba.

‒ Főnök? – szól hátra a sofőröm.

‒ Ne most! Úti cél változatlan. – zárom rövidre.

Fura egy fickó lehet ez a nyomozó. Kicsit emlékezett Kopóra. Gyerek voltam még, de ő róla azt beszélték, hogy Budapest legelvetemültebb nyomozója. Nagy csomagokra és dílerekre csapott le. Ami még nem nagy szám, hisz egymást is képesek beárulni ezért soha nem bízom meg egyikben sem. De ami megrémisztő volt benne, hogy mindenhol volt szeme és akár egy alvilági estre is képes volt elmenni. A legtöbb gengsztert megalázta, akik pedig maradtak azok vidékre menekültek. Egyedül nagypapa maradt, az ő brigádja űzte el innen.

Ez a kis jött ment, aki képes a becenevemen szólítani felkeltette érdeklődésem. Azt hiszem, beszélek, az öregem haverjaival szerencsére vannak, még akik élnek. A régmúlt maffiái talán több információval tudnak ellátni.

Hatalmas hiba volt Fekete Dukászt fényes nappal körbe venni és parancsolgatni neki.