A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

12.

Dukász

Remélem Júlia észhez tér és nem hagyja magát Igorral szembe. Ha az a férfi behálózza, nem tud Nikolasz a közelébe férkőzni. Mivel Abdul szereti az ázsiai konyhát, keresett egyet, nagyjából mindenhol evett az utóbbi pár hétben, végül döntésére hagytam magam. Sose voltam valami jó ebben. Persze a nőkkel más tészta ez az egész. Oda szoktam vinni őket ahol a legkülönlegesebb fogásokat készítik. Én és a romantika, hát igen tőlem ennyire telik. 

- Ász? - szólít meg Nikolasz, tekintetem egyenesen rá szegezem. 
- Tudja Elemér, hogy a lányát nézted ki magadnak? 
- Jobb, ha nem is fogja. Megölne a végén. - nevetem el magam - Szegény lányt apácának szánja az már biztos. 
- Pedig az a test, de megszerezném magamnak! - ábrándozik Nikolasz.
- Elvileg már összeesküdtünk, szóval a feleségem! Válogasd meg kire csorgatod a nyálad! Viccet félre téve szerintem bejövök neki. 

Visszagondolok a kettesben töltött időkre, mohón falta a szám, sőt a ujjai egészen más területen vándoroltak. 

- A saját házamban? - lép be Elemér a nekünk szánt nappaliba. 
- Micsoda? - kérdezi Krisztofer az öcsém.
- Tudom, hogy gyönyörű lányom van, de nektek tabu! - mereszti főleg rám a szemét. Ezt nekem szánta csakis. 
- Júliának azt mondtam vele házasodok össze! - tárom fel szándékaim. 
- Ki házasodsz össze? - csatlakozik Nóra. Elemér lánya. Rövid nadrágban és pólóban kócos hajjal, gondolom lefekvéshez készült.
- Mi! - együtt válaszolunk. Felvonja a szemöldökét Nóra. 
- Ki a szerencsés Dukász esetében pedig szerencsétlen lány? - rám kacsint. Még hogy szerencsétlen! Ösztönösen összenézünk a fiúkkal.
- Te vagy az! - elnevetjük magunkat. 
- A házasság két emberről szól! - okosít minket.
- Ebben az esetben tekints rájuk mint fiaimra, te pedig mint asszonyom mostoha anyjuk leszel! - válaszolom büszkén.
- A lányom ehhez fiatal! - vág közbe Elemér. Nóra csodálkozó majd lehangolt szemekkel méregeti apját. 
- Miért talán azt hiszed oda adlak ezeknek? Kislányom ők nem holmi szerelmes hősök, ezt te is tudod!
- Anyának is ezzel a szöveggel jöttél mikor épp megszédítetted? - háborodik fel.
- Hagyd, nem éri meg hisz már mondtad aki az én feleségem lesz az szerencsétlen, vagy csak féltékenység fogott el? - megnyalom a szám, majd oldalra húzom.
- Ász, két lábon járó Isten vagy, nem kell bevetned magad fölöslegesen! - ripakodik rám öcsém. 
- Előbb adnálak öccse kezébe mint az övébe! - gúnyolódik Elemér.
- Krisznek már van, minek neki még egy? - értetlenkedik Abdul. 
- Jobban érezze magát éjjelente. - válaszolja Nikolasz. 
- Nikolasz! - szólok rá.
- Szóval Dukász kizárt? - kérdezi Elemért Nóra. 
- Ennyire ráharaptál? Csak azért mondta mivel a szerelmének azt kamuzta összeházasodik veled! - vallja be Elemér lányának az előzményeket.
- Van amit nem osztunk meg külsős emberekkel. Például: Titkok, érzelmek, következő lépés! - ismertetem nagyapám tanítását amit mindenki tud. 
- Igazad van! Hibáztam! - vallja be Elemér - De ő a lányom! Nem fogom hagyni, hogy álmokba ringassa magát. 
- Ha valami értéktelen nem tartjuk számon - avatkozik közbe Abdul, megvédve szándékomat. 
- Rendben van! Majd rendezzük! Ideje távoznotok! - rám néz amivel eszembe juttatja Elemér, a vacsorát. 

Elsőként állok  fel oldalra biccentem a fejem aféle "megyünk" paranccsal. Odalépek Nórához. 

- Még mielőtt beléd költözik a kételkedés vagy az álmodozás. Tartsd észben ki vagyok és hogy mire vagyok képes! Ha kell apád részletesen elmeséli, minden egyes korszakom. -  kilépek és követem a többieket ki a házból. 

Az étterem közel volt az előző tartózkodási helyemtől, szóval szinte pár utcányit kocsikáztunk. 

- Ász! - szólít meg Krisz. 
- Mi végig bent leszünk. Bármi gyanúsat tesz! Rút túl megbánja! - öcsém bizonygassa irántam való szeretetét. Kiszállunk az autóból. Ugye jóval hamarabb érkeztünk mint Igor. 

A pincér oda vezet az asztalhoz amit lefoglalt nekem Abdul. 

15 perc múlva beállít Igor és közeledik felém.