15.

2.3K 73 0
                                    

Júlia

Végeztem, kicsit segítettem a többieknek, de nem maradtam zárásig. Haza az utat mindig gyalog teszem meg, hisz alig csak pár utca. Lenyitom a bejárati ajtót nyitva van, szóval biztos itthon van Nikolasz. Benyitok, ledobom a kabátom és a cipőm és körbe nézek. Az asztalnál ül Nikolasz és egy férfi.

- Sziasztok! - köszönök. Majd a hűtő felé irányulok és üdítőt keresek. A fiúk néma csendben ülnek.
- Zavarok? - kérdezem tőlük.
- Nem, dehogyis. - szólal meg a férfi. A hangja, a vonásai olyan ismerősek. Kérdően ránézek Nikolaszra.

- Dukász, Lia. - nyögi ki. Ász az asztalunknál ül. A ledöbbentségem nem tudtam leplezni, elfordultam hirtelen.
- Hagyjalak titeket magatokra? - kérdezi Nikolasz.
- Nem - vágom rá Dukászt megelőzve.
- Akkor itt beszéljük meg. Júlia idefordulnál és leülnék? - szól hozzám Ász mire azonnal cselekedtem is.
- Nos, mint tudod nem átlagos ember vagyok. A jard avagy Igor neked ahogy tetszik, kutatott utánam egy teljes kartonja van. Pár ügyemet bíróság elé vitte. Abdult többször beidézték. Ebben az egészben a kérdőjeles a csapatunk feje volt. Akit megakartam óvni ez miatt tettem pár lépést. Igen, tudok róla vacsoráztál vele. Ezért úgy alakítottam, hogy mindenképp elhagyd a fővárost. Nikolasz az egyik közülünk, akinek ez a környék a keze irányítása alatt áll. Arról pedig te tudj, hogy nem esküdtem meg senkivel, kitaláltam. Sejtettem, hogy Igor elmondja neked, hogy téged neki szántak. Ezért is adtam így elő. Plusz az irodám be volt hálózva minden féle mikro mikrofonokkal. Így ő is megtudta, hogy már nem érdekelsz. Ami nem igaz. Minden egyes nap gondoltam rád. Nagy vonalakban ennyi. Ez az ami minket szétszedett. - magyarázkodik. Végig Nikolaszra meresztettem a szemem.
- Miért nem mondtad el? - kérem számon.
- Lia, én...
- Nem érdekel Nikolasz. Szenvedtem. Te pedig egy szót sem szóltál. - fordulok el tőle sértődötten.
- Abdult lelőtték. - mondja szomorúan Ász - azért jöttem, hogy tartsatok velem. Nem biztonságos, lehet veszélyben vagytok. Nem érdekel a egyikőtök kifogása sem. Velem jöttök. Nem fogok otthon ülni kattogni, hogy mikor lesz bajotok.
- Hová megyünk? - kérdezem.
- Elsőnek egy tanyára, oda hívtam mindenkit.
- Dukász, te megőrültél? - ripakodik rá Nikolasz.
- Nyugi. A húgommal tölti az éjszakát. Az alatt kell cselekedni. - erősködik Dukász. Ki van a húgával? Csak nem Igor.
- Miért foglalkozik vele? - érdeklődik Nikolasz.
- Jó kérdés. Nem tudok a húgommal beszélni. Krisz hiába magyaráz neki, elmegy a füle mellett. - sóhajt fel.
- Ki van a húgoddal?
- Lia, a kedves Igorod. - vágja hozzám.
- Hazudtál nekem Lia. - folytassa.
- Van családod. Miért nem állsz velük szóba? - mordul rám.
- Mert volt egy nagyobb vita és elszöktem.
- Milyen vita? - faggat tovább.
- Otthagytam a rendészetet. Mivel apám és nagyapám is nyomozó volt. Belőlem is azt akartak csinálni, egyetlen gyereke voltam, és nem fiú. Ő pedig mindenáron fiút akart ez miatt többször volt az, hogy fiúként kezelt. - csapom el a fejem ne lássa a szemembe futó könnyeket.
- Nagyapád és Igor nagyapja barátok voltak ez igaz. - csendben válaszol nekem.
- Lia, ne haragudj rám! - tör ki Nikolasz és a vállamra borul.
- Gyere menjünk pakolni! - hívom magammal - Kezdjük nálad. Hány napra pakoljunk?
- Nekem lenne a legjobb, ha az egész cuccotok elhoznátok. - válaszolja Dukász.

Bemegyünk Nikolasz szobájába.
- Lia, boldog vagy? - fürkészi az arcom.
- Nem te, seggfej! - bokszolok bele a vállába.
- Lia!
- Mondjad! - hajolok ki a szekrényből.
- Ász jóformában van. A mama bugyijaid nem hiszem, hogy kedvelné. - megrázom a fejem mire ő elneveti magát.
- Inkább gyere segíteni!

A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]Where stories live. Discover now