A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

18.

Dukász

Ha a szerelmet kézzel megfoghatnám megértem végre mi zajlik le a szívembe. Júlia aki mit sem sejt ebből az egészből, most itt sétál mellettem. A régi helyemre tartunk egy öreg fához amin egy fahinta van lelógatva. Gyerekként eszméletlen sokat voltam itt. Távol van a tanyától, de mégis közel. Nyugodtan elbújhattam ide, ha nem akartam Nagypapa szeme elé kerülni. Nem voltam rossz kisfiú, csak már elegem volt a folytonos tanításokból. Amiknek mai életem köszönhetem.

- Dukász?
- Mond csak.
- Szóval a nagyapádnak azaz az öreg Dukásznak is volt egy Júliája aki, ha jól sejtem meghalt?
- Pontosan, igazából öngyilkos lett. Hasonló életét élt mint én, köztünk a különbség annyi, hogy a háttérból mozgatom a szállakat, ő pedig személyesen tette. Sokkal megfontoltabb merészebb és veszélyesebb is volt. - mutatok a hintára, hogy üljön bele ezután mögé állok.
- De tudod mit nem értek? - néz fel rám Júlia.
- Mond csak nyugodtan. - közelebb hajolok.
- A múlt miért van befolyással a jelenre?
- Jó kérdés. Az öreg hitt a jóslásba, az álmokban nagyon spirituális ember volt. Ha itt lenne tudna válaszolni neked. De, ha engem kérdezel véletlen összeesés, semmi több. - nyugtatom meg.
- Ha veled élek az milyen feltételekhez van kötve?
- Feleségül veszlek. - fordítom meg a hintát és velem szembe néz.
- Feleségül? - elneveti magát.
- Vicc volt. Úgy élnél itt, mint egy szexi kis pincér lány aki hirtelen felcsapott kistakarítónőnek.
- Chhh.
- Nem tetszik? - vonom fel a szemöldököm.
- Nem rossz. Mesélnél erről a világról, ha már ennyire belehúztál az életedbe.
- Tudod az ők szemükben olyan vagyok mint, egy uralkodó. - nevetem el magam.
- Viccet félretéve - folytatom - Ez leginkább titok. Sajna van pár szabály ami megtiltja, hogy beszéljek róla.

Felsóhajt, csend telepszik ránk. Alaposan körbe nézek, beszívom a természetet. Hiányzott. Szeretek a mezőkön, dombokon sétálni.

- Igorról tudsz valamit? - szólal meg Júlia.
- Húgommal van. - zárom rövidre.
- Megengedted?
- Nem, de nem is szólhatok bele. Városba se teszem a lábam. Egyébként, ha szeretnéd elmehetünk egy hosszú sétára a napokban.
- Alszok rá egyet. Tizes skálán mennyire nehéz a szemembe nézni azután, hogy hazudtál?
- 12. 18 lenne, de mivel gyönyörű így nem bírom megállni.
- Hah, mindenkinek kell valami rossz hobbi, de ha teheted ne a hazudást válaszd. Escortokkal foglalkozol?
- Magánügy. - zárom le.

A szobám négy fala között ülök. Miután Liát visszavittem a házba ide menekültem.
A nők miért éreznek kényszert arra, hogy rákérdezzenek van-e valakink. Talán Nórát elhívom egy pár napra. Addig sem hiszi Lia azt, hogy oda vagyok érte.

Kihúzom az asztalon egyik fiókját. A levelek amiket Elemér adott nekem. Sajna van amit így vitathatunk meg papíron.

Előveszek egy másik lapot a szavak értelmetlenül sorakoznak egymás mellett. Minden ötödik szó a mondandójának egy része.

”...asztal párna gyerek kincs jard üveg áram víz haj gyűrű telefon könyv toll óra rózsa...”

- Jard gyűrű rózsa. - mondogatom magamba - Igor elveszi a húgom.

” neked nekem neki
Nem tilos szabály
Megy halad jár
Oda ide erre”

- Elemér 100x fajta titkos üzenetet gyárt, erről persze nem volt szó! - dühöngök.
Nem szeretem az össze visszaságot.

- Minden oké? - nyit be Nikolasz.
- Gyere be. Elemér üzeneteit fejtem. - rakom el a papírokat vissza a fiókba.
- Liával megfőztünk, lassan gyere le közénk enni. - megfordul és kimegy.

Nikolaszban főként azt kedvelem nem üti bele az orrát más dolgába, nem kérdez, nem is érdeklődik. Véleményem szerint tudja, ha valaki beakarja avatni úgyis elmondja neki. Fölöslegesen pedig nem akar győzködni senkit sem.

Előveszem újból a lapokat.

Ha az azt akarja jelenteni, hogy nekem nem szabad elmennem. Akkor csak azért is elmegyek.

Tovább olvasom a levelet, számok következnek.

”81081202„

Visszafele kell olvasni.

20210818
Ha azt akarná Elemér ne menjek el dátumot minek írt?
Annyira gyűlölöm a titkos üzeneteit.