25.

2K 62 0
                                    

Dukász

Az éjjel még itt aludt. A karjaimban, nyugodtan és, ha nem csal az  emlékezetem mosolygott is. És, hogy miért nem tettem meg? Egyszerű a válasz. Ő más, többet érdemel, mint azok a nők akik csak úgy meg voltak nekem. El akarom venni, majd szépen utána jöhet a többi. Végre adott esélyt nem akarom elszúrni. Hisz 5 évet töltöttem nélküle. Ez idő alatt távolról kellett figyelnem. Azt hiszem itt már csak a tettek tudnak jelenteni. Mondhatom, hogy szeretem, imádom és csak rá vágytam egy életen át mikor úgy sem hinne nekem, rögvest a rossz tetteim hozná fel. 

Egy csalódott nőt a legnehezebb megnyerni, még ha bele is megy a kételkedés mindig benne lesz. 

- Jó reggelt - néz rám nagy szemeivel - min gondolkodol ennyire? 
- Neked is, öntsek neked kávét? Egyébként, csak rajtunk gondolkodtam. 
- Azta- csodálkozik - nem köszi, teázom. Azon belül pedig? 
- A mai napot veled szeretném tölteni. - lépek mögé.
- Ha szeretnéd lehetsz a kuktám. - neveti el magát. 
- Az nagyon jó ötlet. Hogy aludtál? 
- Elég jól. Üljünk le! 
- Ász, én nem akarom elsietni, szóval ha te le...
- Nyugalom! - vágok a szavába - Nem akarom még. Csak, hogy tud, elszeretném végleg intézni a dolgaim, a rendes életem vissza szeretném kapni. Azután jöhet a többi. Nem akarlak elveszíteni. Ahogy azt sem, hogy Igor közbe avatkozzon. Minden lehetőségre fel akarok készülni. A múlt sok mindenre megtanított. Például, ne hagyjalak soha egyedül, különben, ha életbe hagyom megkörnyékez téged. 
- Jaj, Dukász. - szörnyülködik.
- Tudod, hogy vezér vagyok. Nálunk más törvények uralkodnak. Felőlem a kis nyakkendősök elbújhatnak. 
- Dukász, nem gúnyból, de én nem akarom úgy végezni, mint Escobar felesége! - mereszti rám szemeit.
- Nem is te lennél, ha nem hoznád fel valamelyiket. - rázom meg a fejem.
- Figyelj, mi mások vagyunk. Nekem nem számít a politika olyan része, engem maximum a társadalmi problémák foglalkoztatnak és ennyi. Igor és akármilyen nyomozó nem tud tönkre tenni akárhogy próbálkoznak. 
- Mikor elhagytál egy csomó hír keringet rólad a neten.
- Részben volt ami igaz. Például a szórakozó helyeimen készültek és azokról szólót.
- Nem arra gondoltam.
- Akkor?
- Lejárató szövegeket, hogy menekülve hagytad el az országot és hasonlók.
- Persze, menekültem. Nem költöztem messze a fővárostól.  A médiában mindenki túlóz.
- Most hol vagyunk?
- Hortobágy közelében. Azon belül egy erdős, tanyás területen. Ne is kérdezd nem rajongok érte! Csak itt nem zaklatnak a jardok és békében élhetek legalább nekik is az van. Ha véletlen betenném a lábam a fővárosba azonnal lezárnák senki se ki, se be. 

Amikor a másik mondandója lesújt és nem tudsz megnyikkani, Júlia jelenleg ebben van. Vajon milyen gondolatok lehetnek a fejében? Öltem-e? Fogyasztottam valaha bármi kábítószert? Tudom használni a fegyvereket? Rossz embernek tart? De, én ezt nem akartam,belém nevelték. A sorsom előre megírták. 

- Lia szólalj meg, őrületbe kerget ez a csönd. - akadok ki. 
- Én-én nem tudok, teljesen le vagyok hidalva. 
- Kérdezz bármit. Nyitott könyv vagyok. - "nem teljesen" szól meg a belső énem. 
- Öltél már? - és, hogy én miért nem csodálkozok, hogy rögtön ezzel kezdte.
- Én nem. - zárom rövidre. 
- Akkor mással végeztetted el a mocskos munkát? 
- Lia, nem lehetne, hogy ezt a beszélgetést akkor folytassuk mikor már fixre tudom, hogy nem hagysz el? 
- Legyen. - feláll az asztaltól - készítek reggelit. Nem kelted fel Nikolaszt? 
Bólintok. 

Bekopogok.
- Szabad! - hallom bentről. 
- Csá tesó! - köszönt. 
- Na mi a helyzet? Lia nálad aludt? 
- Igen velem, nagyjából elvagyunk. Kissé kiakasztja ezaz énem. Beszélsz vele? 
- Persze. Jut eszembe Elemér estére érkezik. - túr bele a hajába. 
- Jajj, nem akarom, maradjon otthon! - nyafogok.
- Késő. Elvileg meglepetése van. 
- Azta, mindjárt hátast dobok! - ironizálok. 
- Nem tudom felfogni. - rázza a fejét 
- Mit? 
- Ki nem állod, de mégis ő fog össze minket. 
- Menj ki a Papa sírjához és ezt tőle kérdezd meg, hátha neked válaszol. Egy időben hobbi szinten jártam ki kérdezni a nagy "miért" szócskát. 
- Véleményem szerint, csak nem akarta, hogy úgy járj, mint ő. Elemér afajta korlát. 
- Korlát? Ha az őrült időmben ezt mondtad volna, holtan végezné ezen percen. 
- Labilis vagy, menj ki félek az Őrült Dukásztól! - kiabál rám. Akaratomon kivül elnevetem magam.
- Lia vár lent leszünk a konyhába! - távozok. 

Még, hogy labilis... 

A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]Where stories live. Discover now