A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

8.

Júlia

Előttem áll a jard, sötétkék farmer, világosszürke sima pólóban, amit egy vékony bőrkabát fedett el félig meddig. Kék szemével végig mér, aranybarna hajába beletúr.

- Mit szeretne? – bököm ki.

- Beszélhetnénk oda benn?

Válaszolni se válaszolok már közeled, de motortalan viselkedés.

- Hát már bent van – motyogok utána. Otthonosan mozog a házba el is foglalta a helyét a kanapén.

- Maga tényleg ennyire tahó vagy csak izgul a nőkkel való társalgás előtt?

- Neked pedig szúr a nyelved. Nem izgulok kislány. Inkább neked kellene, hogy egy ilyen jó vágású fiatalemberrel beszélhetsz.

- Fiatalember? Jó vágású? Dukász jut eszembe erről a két szóról nem pedig maga. Önre inkább a seggfej illik. – világosítom fel mosolyogva.

- Ugyan már Júlia jobb vagyok tőle. – rám kacsint – tegezz nyugodtan. Egyébként Fejér Igor hívnak. Neked mi a teljes neved?

- Papp Júlia. – vezetéknevem hallatán elfintorgok. Régi szép emlékek.

- Itt nőtt fel mármint ebben a házban? – szétnéz a lakásban elég feltűnően

- Nem. – vágom rá.

- Nem valami beszédes. – forgassa a szemét.

- Mivel ez lassan olyan mintha egy vallatáson vennék részt – sóhajtok fel és leülök mellé.

- Ó, sajnálom, néha összefolyik a munka a magán életemmel. – elmosolyodik.

- Lehetne kedvem velem ismerkedni? Mikor megláttam Dukász mellett rögtön elrabolja a figyelmem. – nagyot nyel, elpirulok szavaitól.

- Igen lenne kedvem. – mondtam mosolyogva.

Dukász, jaj, ne! Na, igen Júlia ezt megcsináltad – veregettem magam vállba, de persze ez csak a képzeletemben játszódott le.

- Vacsora? – invitál meg egy randira.

- Lehet róla szó, mondjuk este 8?

- Rendben. Akkor én indulok. – zavarban van a korai távozása miatt, de csak rábólintok.

Teljesen az autójáig kísértem ki, valamilyen oknál fogva a testem átvette az irányítást.

- Júlia – megfogja a csuklóm (!) – öröm veled minden perc – mormolja a fülemben.

Megérzem a bódító parfümének illatát, önakaratomon kívül elpirulok. Majd miután elhajt, szinte alig bírok magammal, bekapcsoltam Rihanna – Pon de Replay című számát és a tükörrel szembe táncolni kezdek.

Ennyire még senki mellett nem voltam eleven.

Dukász

Az ostoba szívem azt diktálta forduljak vissza, bár ne hallgattam volna rá. Lassítottam próbáltam össze szedni a gondolataim, hogy Lia előtt ne csak álljak és várjak a csodára, igyekeztem az érzelmeim mondatokba foglalni, nem ment, elöntött a pánik, soha nem voltam a szavak embere ebben a helyzetben viszont sokkal inkább akartam megállni helyem. Liának tetszeni, elvarázsolni őt, sőt még rozsát is vettem. Erre mit látok ott áll a jard mellett elpirulva. Nem semmi.

Azon percben fogtam magam és elindultam haza. Azóta a Chivas a barátom a pohár pedig a szeretőm. Miben is reménykedtem? Abban hogy számomra is lesz boldog vég ugye? Már felesleges kukába szállt az  ötlet. Előkapom, a telefonom nem bírom elviselni a konyhám magányát és csöndjét. Megnyitom YouTube alkalmazást Ne-Yo So sick c. számát elindítom. Ha már ez történt stílusosan lépjek túl.