23.

1.8K 67 0
                                    

Júlia

A tekintet aminek évek után is képes vagyok elalélni, újból lecsapott. Nem értem. Nem is akarom. Akkor a lábam miért megy automatikusan utána a szobába? Ha ennek rossz vége lesz, örökre megnémulok Dukász közelébe. 

- Végre a szobámban, sőt az ágyamban tudhatlak. - szól hozzám az ágy másik oldaláról.
- Ne hidd, hogy akartam vagy vágytam ezekre a percekre! - vágom hozzá dacosan. 
- De, mégis itt vagy. - henceg.
- Csak azért vagyok itt, hogy nyugodtan aludjak. - húzom a vérét. 
- Egyedül hideg az ágy erre szerettél volna célozni? 
- Nem éppen. - nézek össze vele - Arra gondoltam így nem zaklatsz egész éjjel, mert, ha ott maradok fix még most is győzködnél. Azóta pedig eltelt egy pár óra. 
- Lia, ne hazudj. Másrészt pedig azt mondtad "így nem zaklatsz egész éjjel" vagyis épp az ideje, hogy az éjjeled felét csókokkal tölts el. - akaratlanul is elnevettem ezután a  macsó szöveg után, felé fordulok. 
- Csak szeretnéd. - nyalom meg a szám. 
- Ne provokálj! - parancsol rám. Hirtelen rá mászok. Lefagyott.
- Lia. - sóhajt fel. 
-Na mi az? - oldalra biccentem a fejem. 
- Nem menekülsz tőlem - suttogja. A kezei pedig a fenekem felé szeretnének matatni, de rájuk csapok és le mászok róla. Ránézek csúnyán és kifordulok tőle. 

Néma csend. Szinte hallom a lélegzetét. Talán elaludt. Hátra fordítom a fejem, hogy megnézem. Hirtelen pár másodperc alatt maga alá ránt. Mélyen a szemembe néz. Próbálok a teher alól kiszabadulni.

- Maradj nyugton! - belesuttogja a fülembe amitől a hideg kiráz. Az ujjait a másik oldalon teljesen a kulcscsontomig levezeti. A tekintetem találkozik az övével. Mintha azt üzenné: Akarlak! Évek óta nem kap meg. Vajon mennyire nagy önkontroll lakozik ebben az emberben? 

A pillantásai a számon és a szemem között cikázik. Mikor csókol végre meg? - türelmetlenkedek magamban. Ő  pedig mintha hallotta volna a gondolatom és az ajkát az enyémre tapassza. 

Van az a csók ami gyengéd visszafogott, hát ami ezután következett az pont nem ilyen volt. Eltávolodott tőlem a szemkontaktus megmaradt köztünk. Biztosra veszem érzi, hogy remegek alatta. A csípőjét az enyémnek nyomja. A lélegzetem egyre jobban kihagy.

Gyorsan és spontán szerűen újból megcsókol. Az ajka annyira meleg, szinte elégeti az enyém. Ez már cseppet sem visszafogott, felvettem a tempóját. A nyelvem pedig átdugtam a szájába. Mikor pedig összetalálkoztak a csípője megmozdult. Egy kört írt le, a lábaimmal erre ösztönösen átöleltem a derekát. A smárolásunk egyre vadabbá vált. A levegő felforrósodott tőlünk. Egy fura gondolat el is vette a kedvem, viszont ezt nem akartam tudatni, így hát eképp cselekedtem. A nyakam puszilgatása közben megszólítottam.

- Van valami baj?
- Lehetnék felül? - dobom be a legszexisebb hangom, már ha létezik olyan. Természetesen nem ellenkezet. Kezdés képp adtam egy puszit a szájára amiből hevesebb puszilkodás lett. A csípőm automatikusan mozgott végig rajta. Próbáltam lassítani érzékeltetni, hogy szeretném abba hagyni. Persze folytatta tovább, de amint észrevette, hogy nem ezt akarom abba hagyta. Kérdően rám néz. Ahoz folyamodtam amit szerintem nőtől még soha nem kapott. Pofon vágtam és gyorsan kimásztam az ágyból. Felült. 

- Fejezd be különben kimegyek! - fenyegetem, amire ő csak úgy reagál, hogy visszafekszik és kifordul. Visszabújok rendesen ügyelve a köztes távolságra. 

A gondolat ami nem hagyott aludni az pedig az volt ami csók közben elvette a kedvem:

Életem végéig akarom Dukászt.


Irónő: Tudom, tudom. Sajnálom, hogy későn hoztam a folytatást. A laptopom kissé pihentettem, de igérem bepótólóm az elmaradásom. Remélem tetszik! Kommentbe nyugodtan leírhassátok a véleményeteket. Nagyon szívesen fogadom. Pusziii <3

A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]Where stories live. Discover now