A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]

5.

Dukász

‒ Mint mindig elég furcsa vagy. – mondom, neki miközben edényeket törlök el.

‒ Miért is?

‒ Akarsz engem. – szembe leülök vele, míg palacsintákat tölti meg a töltelékkel.

‒ Hogyne éjjel is meg nappal is rólad álmodozom.

‒ Azt el is hiszem.

‒ Te hívtál el és jöttél ide idő előtt akkor ki van oda kiért? – vonja fel a szemöldökét.

‒ Kedves, te valamit nagyon félre értettél, egy cseppet sem vagyok oda érted. Az éneked fogott meg és az ügyben kerestelek. – mosolygok rá kajául.

‒ Mesélj magadról – intézem hozzá szavaim miközben felállt és kistányérokat vett elő.

‒ Miről szeretnél hallani?

‒ Van családod? – okvetlenül is a legborzalmasabb kérdést tárom elé, nem tehetek róla nekem a család a gyengém.

‒ Nincs. – válaszolja könnyen – Neked?

‒ Van.

Kínos csend telepszik ránk legközelebb, ha csajt szedek fel nem a family opciótól érdeklődöm.

‒ Hány nyelven beszélsz? – teszi elém a tányért, ami meg van rakva rendesen. Leül mellém.

‒ Angol, francia, német, spanyol... te?

‒ Majdnem csak ugyan ezek. Volt már komoly kapcsolatod?

‒ Nem neked? – néz rám nagy kíváncsi szemekkel végre valami, ami tényleg érdekli.

‒ Volt, de nem mondanám sikeresnek. – halvány mosolyra húzom a szám és eszembe jut pár emlék. – Lia!

‒ Igen?

‒ Eljössz velem randizni?

‒ Ász!

‒ Igen?

‒ Most is azt csináljuk – suttogja oda nekem.

‒ Ó, elnézést. Akkor szintet léphetünk szerintem. – közel hajoltam hozzá hogy megcsókoljam, erre pofán vág.

‒ Normális vagy? – förmed rám.

‒ Tőled is megkérdezhetném ugyan ezt.

‒ Tudod, mit távozz innen!

‒ Nem addig nem megyek, míg meg nem csókolsz kárpótolásképp. – rá kacsintok.

‒ Semmi nyelv vagy nyál! – mondta majd becsukta a szemét. Nem kér belőle, de mégis adjak a kikötéseinek megfelelően. A nők miért nem egyszerűbbek?

Megcsókoltam, visszafogott csókból, lett egy szenvedélyes 5 percen át tartó „megeszlek" csók. Még hogy semmi nyelv automatikusan ledugta a torkomon a sajátját. Mikor pedig észhez tért elhúzta magát és karba tett kezekkel jelezte, hogy bedurcizott rám. Rá néztem és nevetésbe törtem ki.

‒ Semmi nyelv – húzom a vérét.

‒ Jó oké nem úgy gondoltam.

‒ Aha mert még nem tudtad, hogy mennyire csábító vagyok. Most már tényleg 10-re itt vagyok érted. Csinosítsd ki magad nyugodtan kedves. – felállok és az ajtó felé veszem az irányt, intek, hogy nem kell kikísérni.

Júlia

Dukász és a csókja. Cseppet sem tetszett az ötlet, de éltem vele. Ami persze nem okozott csalódást. Az ajka olyan puha és meleg. Megráztam a fejem, és elindultam letusolni és hajat mosni.