17.

2.1K 77 2
                                    

Júlia

Ha tudtam volna hogy, ez lesz a vége soha nem állok szóba Dukásszal. Amit ő beleegyezésnek nevez az erőszak. Nem akartam ide jönni, 5 éve békességben élek. Igaz jó messze a fővárostól Debrecenbe, de legalább béke van. Nem voltak férfiak az életembe egyedül csak Nikolasz. Aki megértett nem bántott, nem kényszerített semmire. Most pedig itt vagyok a pusztába. Dukász bezárt a szobába. Már biztos dél van. Igaza volt Dukásznak nincs ablak, mesterséges fény van csak. Mi ez a szoba? Felállok az ágy végén van egy szekrény. Kinyitom az ajtaját, üres. Egyedül egy levelet találtam benne.

„Júliának"

„Ó, én Júliám! Ha tudnád mennyire bánom! Bárcsak előre láttam volna! Az emlékeimbe égett ahogy ott láttam törékeny tested koporsóban. Úgy bánom, hogy nem figyeltem rád eleget! Örökké szeretni foglak!
Dukász"

Levelet olvasva felmértem, hogy volt egy Dukász kinek volt egy Júliája. Megsárgult papírlapokból következtettem arra, hogy régi.

A levelet épp hogy bedugtam a takaró alá a levelet Ász ott állt az ajtóban.

- Nagyanyám szobája volt ez. - néz körbe.
- Rendben. - válaszolom szárazon.
- Szóval megtaláltad. - belép a szobába majd leül mellém és előhúzza a levelet.
- Nem szándékozlak bántani, de vannak helyzeteim amiket nehezen tudok kezelni, Például a te heves reakcióid. Megmagyaráznád mire jó ez a dühöngés?
- Arra tökéletes, hogy kimutassam mennyire utállak! - vágom rá spontán.
- Utálhatsz, szerethetsz engem nem érdekel itt maradsz! Ebbe a házba fogsz élni! - morog rám. Feláll körbe néz mintha aggódna és távozik.

Magam maradtam. Össze kell szednem magam nem engedhetem meg azt, hogy lássa mennyire megtört. Nem leszek szomorú se, ignorálom. Túl élem. Egyszer csak megszököm talán. Ha lenne szárnyam repülnék, mint a madár. Szabad lennék és szaladhatnék oly sebesen, mint a gepárd. Nem lenne korlát, sem lánc mi visszatartana. Élném a kis meghitt boldog életem.

Talán saját magam okoztam ezt a zűrt magam körül. Részben pedig Dukász előre kitervelt játékának egy babája. Vajon arra a sorsra kerülök, mint az a Júlia? Muszáj róla többet megtudnom.

Amint elhatároztam magam. Felálltam mivel tegnap sírás közben elaludtam így muszáj leszek szembe sülni a tudattal nem nézek ki frankón. Neszesszeres kis táskámért nyúltam és a bőröndből kivettem egy törölközőt és kiterveltem mit fogok felvenni és ki is pakoltam előre.

Kijöttem a szobámból velem szembe egy ajtó. Az biztos a fürdő. Hála a jó megérzéseimnek pontosan oda lyukadtam ki. Semmi felhajtás. Kék és a fehér szín dominál és kád helyett fürdőkabin. Ledobtam magamról a ruhát. Mivel kulcs nincs a zárba így azt mellőztem remélem senki nem tör be rám. Majd a tükörhöz fordultam. A sminkem elvan kenve a szemem fel van dagadva.

- Sebaj, rendbe hozom magam, csak egy pár perc kell. - mondtam magamnak közben a sírás kerülgetett. Gyorsan elfordultam és a kabinba vetettem magam.

Az elkészülésem után lebattyogtam az emelet végére érve egy szobába láttam be és a konyhaszekrényt pillantottam meg. Belépek az asztalnál ül Dukász és Nikolasz.

- Dukász! - szólítom meg.
- Gyere reggelizz velünk Lia. - válaszol leülök melléjük. Egy tányért veszek magam elé rá kenyeret, sajtot, sonkát és öntök magamnak teát.

- Kérhetek valamit? - szólok közbe egy kis idő múlva. Mindketten felfigyeltek rám.
- Dukász velem töltenéd a mai napot?
- Természetesen . - rám kacsint majd mindhárman folytatjuk tovább a reggelizést.

A Tűzzel Játszol|Maffia|[BEF.]Where stories live. Discover now