TöBB-KEVESEBB

Part 2

-Utálom a hétfőket- morogtam, de tudtam, hogy hiába dünnyögök, az idő nem megy visszafelé. Egy hét múlva kezdődik a tanítás, de a tanároknak ki kellett találniuk, hogy egy héttel a suli kezdés előtt muszáj átvenni a könyveket és az órarendet. Komolyan elbeszélgetnék avval az emberrel, mert ez nem normális. Szóval itt vagyok a repülőtéren és várom a gépem, ami egy év után újra letesz Londonban.
Még be sem mutatkoztam. A nevem Lily White. 17 éves vagyok. Most leszek 3-os gimnazista. Egy évet jártam a gimnáziumba, mikor anyáék kijelentették, hogy elválnak. Anya nem engedte meg, hogy apával éljek, viszont a lakás ahol laktunk az övé volt, így anyám nem akart ott lenni tovább. Kapott egy ajánlatot Buenos Airesben és nekem ott kellett hagynom a gimit, a barátaim és az életem. Magántanuló voltam egy éven át, amikor anya úgy döntött hogy visszaköltözünk, de mivel neki az üzlet miatt egy géppel korábban el kellett mennie, most itt ülök a reptéren hót magányosan és bámulom az instagrammot. Azt elfelejtettem mondani, hogy szerencsére visszavettek a gimibe, aminek örültem, meg nem is.
Szeretem a gimit, mert velem a tanárok mindig rohadt jó fejek voltak, bár a legjobb barátnőm állítása szerint csak azért, mert kitűnő voltam. És persze ott vannak a pöcsfejek a suliból. És itt nem a jólnevelt stréberekre gondolok, hanem a magukat ,, menőknek" mondó kis lurkókra. És naná, hogy az én osztályomba járnak. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen. Ilyenkor átkozom a sorsomat.
Ahjjj már nem bírom. Itt ülök a reptéren és még mindig van fél órám a felszállásig. De már annyira unatkozom, hogy most harmadjára pörgetem át az instagrammot, reménykedve, hogy találok érdekes posztot. És mikor megláttam AZT a képet bekönnyeztem. A képen én voltam és a legjobb barátnőm Lex. A kép alá az volt írva ,, a két szőkeség újra együtt". Hát igen. Amikor nem láttad a barátnőd egy éve és újra egy osztályba kerültök, de azért finoman jelez neked, hogy részéről azért elég sok mondanivalója van. Bár szegénynek még
nem mondtam el, hogy amíg itt voltam befestettem a hajam barnára, abban reménykedve hogy a ,,menők" azaz az osztálytársaim nem fognak felismerni, és békén hagynak. Nem mintha nagyon piszkáltak volna, mert voltak akiket jobban megszégyenítettek, de azért nekem is volt pár beszólásuk, ha annyira unatkoztak és nem tudtak magukkal mit kezdeni.

-Kérem a Londonba utazók szálljanak fel a gépre, az indulásig 15 perc van hátra-megszólalt a hangosbemondóban a nő hangja és
azt hittem szétszakad a dobhártyám. A repülőtér folyosói kongtak az ürességtől, ezért még jobban viszhangzott. Mondjuk én vagyok a hülye, mert miért kell nekem a reggel 7 óriási géppel menni, amikor indul egy délután 6- kor is. De anya szerint nem tudnám magam kialudni holnapra és a suliban agyhalott lennék. Nem mintha lennének órák vagy valami.
Felszálltam a gépre, de egy öreg bácsika beelőzött és befészkelte magát a helyemre. Végül annyira jól érveltem és mutogattam a jegyem, hogy feladta és leült a túloldalra. Én pedig büszkén leültem a helyemre várva a csodát hogy mikor szállunk már le, mikor még el sem indultunk.

Több mint 10 óra utazás után (mert utána már nem számoltam) megérkeztem. Anya ott várt engem egy KFC-vel a kezében. Tudja, hogy tegye jóvá a dolgokat, mert ölni tudnék a KFC-ért. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a házunk irányába. Csodálkoztam is, hogy miért oda megyünk és gondolom ezt észrevette, mert olyan nagyra nyíltak a szemeim, hogy én csodálkoztam el azon, hogy nem esnek onnan ki.

-Apád már kiköltözött és vett magának egy kisebb lakást- mondta nekem pedig fülig ért  a szám, tudván, hogy visszakapom a régi  szürke-fehér árnyalatú szobámat. Egyszerűen imádtam.
Mikor megérkeztünk, abban a pillanatban pattantam ki a kocsiból és szaladtam fel az emeletre. Ahogy kinyitottam a szoba ajtaját lefagytam. Pont olyan gyönyörű volt, mint amikor egy évvel ezelőtt itt hagytam. Volt benne egy hatalmas francia ágy, egy íróasztal, egy nagy ruhás szekrény, egy-két kisebb asztal dísznek és egy tükör. Miközben ámultam a szobámban hallottam a dübörgést fölfelé a lépcsőn és mikor megláttam, hogy a legjobb barátnőm észt veszve rohan felém kicsordult a könnyem. Pedig nem vagyok egy sírós típus. A nyakamba ugrott, én pedig olyan szinten estem hátra, hogy a hátam akkorát koppant a földön, szerintem azt a világ másik végén is hallották, de ebben a pillanatban nem érdekelt. Nem szóltunk semmit csak egymást öleltük a földön, mikor anyám benyitott. Elég furcsa látványt nyújthattunk, mivel olyan fejet vágott, mintha ufók lettünk volna. Mikor anya kiment,  szétrebbentünk és ezer kérdéssel megbombázott, kezdve a hajammal és így tovább. Mindent elmeséltem neki, mire ő is belekezdett. Elmesélte az egész évet, bár volt amiről tudtam, mert azért néha videóhívásoztunk, de hogy mennyi mindenről maradtam le, Te Jó Ég. Elmesélte, hogy azóta két sráccal feküdt le egy buliban és egyik sem Jack Wilson volt az. Igen. A csaj totál bele van esve a srácba és bár a srác nem mutatja ki, hogy nem akar semmit Lex-től, néha mégis furán viselkedik. Jack Wilson a menők közé tartozik és igen népszerű a lányok körében. De azért megnyugodtam hogy bár ha menők közül kellet választania, örültem, hogy az nem Adam Duckt volt. Ő a legnépszerűbb a suliban. Minden csaj utána csorgatja a nyálát és ő ezt nagy élvezettel ki is használja. Rettenetesen bunko, egoista fasz, viszont amit bánok, hogy piszkosul jóképű. Minden héten más lánnyal kefél és ahogy hallottam, még sosem feküdt le ugyanazzal a lánnyal kétszer.

-Bár amióta elmentél, megtalálta magának a suli ribancát és most ők az ,,álompár" a suliban.- folytatta és nekem tátva maradt a szám. Hát igen. Meg se tudtam szólalni, bár azért valahogy mégsem érintett olyan váratlanul. Tény is való, hogy bár undorodtam tőle, mégis valahogy vonzott. De tudtam hogy köztünk semmi sem lehet, mert ő a csúcson van én pedig valahol a béka segge alatt a képzeletbeli ranglistán. Viszont egyáltalán nem bántam, mert nem akartam az újabb kurvája lenni. Igen-igen. Tudom mire gondoltok, hogy a menő srác beleszeret a lúzerlányba, a csaj nehezen, de odaadja magát, végül a srác megfekteti, összetöri a szívet és a lány összeomlik. Nagyon szeretek olvasni, főleg romantikus könyveket, de sajnos az élet nem ilyen egyszerű...