TöBB-KEVESEBB

Part 23

- Mit mondtál? - torpant meg az iskola közepén Éva. Oh basszus!
- Semmit.- hajtottam le a fejem, nehogy le tudjon olvasni róla valamit.
- Lily! Mit. Mond. Tál. !!! Tényleg azt amit hallottam? -
- Attól függ mit hallottál? -
- ,, Kár, hogy nem tudom a nevét. "- hállelujaa , mar azt hittem szívinfarktust kapok.
- Igen, azt mondtam.-
- Na és kire gondoltál? - faggatózott tovább.
- A szőkére- ezaz Lily. Hazudni már faszául tudsz. Remélem felemészt este a lelki ismereted.
-... .- Eva nem mondott semmit, csak elismerően kezdte fel-le húzogatni a szemöldöket.
- Esküszöm eláslak, ha most elkezded a nemlétező szerelmi életem- ami nagyon is létezik- összeszőni fűvel-fával.-
- Nem dehogy, de ha neked mégsem kell, akkor add nekem a telefonszámát, nehogy kárba vesszen.- kacsintott egyet.- Egyébként mondtam már, hogy .....

Nem tudtam  rá figyelni .... Valami rohadtul elterelte a figyelmem. Vagy valaki? Ez most valóban úgy nézett ki, mint az álom pasim akit egyszer megálmodtam? Egyetlen gyengém van. Az sem érdekel ha furának nézel, de nekem az Air Force a gyengém. Az sem érdekelne ha megbuksz, de ha fehér vagy fehér-fekete Air Force-d van, tied vagyok.
De most valóban úgy néz ki, mint aki egy magazin címlapjáról lépett volna ki.

Elmentünk mellette. Komolyan? Olvasó szemüveg? Ez mar tényleges pofátlanság, mert ez is rohadtul aranyos.

Oke Lily ne fordulj hatra. Kibírod nem? Erős vagy, mint a nagyinak a házi tormája. - Képtelen vagy rá, hogy ne fordulj hátra.- szólalt meg a belső hangom ....

- Figyelsz te rám? - zökkent ki piszkos gondolataimból a barátnőm.- Igazad van. Képtelenség belekötni.- sóhajt egyet.
- Igazából ha jobban megfigyeled, szerintem orrsövényferdülése van.-
- Ezt honnan szedted? - kérdezte vissza, és a hangos kacaját próbálta  visszafolytani.
- Egyszer véletlen túl közel kerültem hozzá, és észrevettem.- aha véletlen. Mégis mikor? Amikor csak úgy spontán smároltatok a szertárba? Aha, szerintem is akkor tűnt fel.- Meg talán az egyik szeme kisebb, mint a másik.- gondolkodtam hangosan, miközben  vigyorogtam szélesen.
- Ez egyre jobb lesz- kezdett mostmár röhögésbe a mellettem álló nőszemély.

Az órák hamar elteltek. Mar egész jól visszazökkentem a tanulásba. A biosz temazarora mar hetekkel ezelőtt felkészültem így az összefoglaló óra, kész öngyilkosság volt számomra.

Azt hittem mar végre lesz egy nyugis estem, egy teával és egy könyvvel a kezembe, mert eszembe jutott, hogy milyen régen olvastam. De hat az élet nem mindig azt dobja amit szeretnél, és naná, hogy nem úgy fog alakulni, ahogy azt te eltervezted. Mert mi is volt a mai napi célom? Egy tea és egy könyv, halk zene szól, plusz ráadásként a naplemente is csodálatos lett volna a teraszon. De mégis hogy alakult az estém? Egy buliban kötöttem ki, ahol valami folytán csont részeg lettem, smároltam, majdnem elvesztettem a szüzessegem, és lett majdnem egy kapcsolatom. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Azért a részletek is fontosak.

- Jössz velem egy buliba?- kérdezi Eva....aki szintén nem szokott bulikba járni. Mi történhetett?
- Nem kösz, passzolom. De te hogy hogy buliba mész?-
- Annyira, de annyira fárasztó a suli, hogy az már elviselhetetlen- nyöszörögött mellettem- plusz néha ki kell engedni a füstöt-
- Azt úgy szoktak mondani, hogy a gőzt. Ki kell engedni a gőzt- magyaráztam neki.
- Nem érdekel. Én füstölgök és kész.-

Sétáltunk még egy pár métert, majd megszólalt.
- Na?
- Nem, még mindig nem.-
- Kár- sóhajtott egyet.
- Lesz aki megy veled?- kérdeztem, mielőtt elváltak, és mind a ketten a másik irányba mentünk.
- Nem, de minek az?-
- Hogy vigyázzon rád.-
- Nem kösz. Nem szorulok bebicsőszre.-
- Na majd, meglátjuk- kacsintottam.

Rossz vicc volt.

A délutánom a tervek szerint ment. Megírtam a házi feladatatomot, majd megnéztem egy filmet netflixen. 5 óra múlt, és a nap általában itt 7 óra fele megy le szóval elindultam a konyhába teát főzni.

A teáskanna sípolt, innen tudtam, hogy felforrt a víz. Kiöntöttem kancsóba, majd a választott filtert belelógattam, és vártam pár percet. Amíg készült a teám, felszaladtam egy könyvért és egy párnáért, majd rohantam vissza, és ,, megágyaztam" magamnak a teraszon a hintaszékbe. A bögrével a kezemben battyogtam ki, mikor megszólalt a telefonom ....

- Az isten áldjon meg tégedet is ....- fortyogtam hangosan.

Ismeretlen szám
0630/306 ....