TöBB-KEVESEBB

Part 35

Adam szemszöge

Mikor kijöttem a fürdőszobából, gondoltam lemegyek a konyhába és csinálok egy kis kaját, vagy valami ehető dolgot dobok össze abból amit találok.

Már egy ideje teljesen belemerültem a konyhatündérség művészetébe, mikor hangokat hallottam a nappaliból. Olyan volt mintha valaki elejtette volna az aprót. De mégis ki? Hisz mind a ketten az emeleten vannak. Vagy valaki ittmaradt a buliból? Elmentem, de nem láttam semmit viszont az apró ott volt a földön. Már hajoltam volna le hogy felvegyem, mikor hangosan becsapódott a bejárati ajtó. Nem foglalkoztam vele, azt hittem becsapta a huzat vagy valami, de az eszemben sem volt, hogy valaki esetleg elhagyta a házat....

Jó indulatomnak hála, még annak a bájgúnárnak is csináltam szendvicset. Hihetetlen milyen jó szívem van. A szendvicseket felpakoltam egy tálcára, majd azzal egyensúlyozva indultam meg az emelet felé, mit sem sejtve.

Felérve, miután bekanyarodtam, a csukott ajtómmal találtam szemben magamat. Lábam lendítve mint egy akrobata, nyitottam ki az ajtót. Nem gondoltad volna mi, hogy én ilyet is tudok? Hat hát még szép! Humoros vagyok ugye? Szerintem is...Miután kinyílt az ajtó besétáltam, majd a váratlanul üres szobámmal találtam szemben magamat. Nem fordítottam neki különösebb figyelmet, letettem a kaját az asztalra, majd ledobva magamat az ágyra, elkezdtem telefonozni. Egy kis idő elteltével átvillant az agyamon, milyen csönd van a házban. Feltápászkodva az ágyamról és elindultam a fürdőszoba felé.

Halkan kopogtan egyet, de válasz rá nem érkezett. Gondoltam biztos nem hallotta, így azt megismételtem mégegyszer. Semmi reakció, így félig csukott szemmel bementem a szobába. Lilynek hűlt helye volt. De még a cuccainak is. Egyesével rontottam be a szobákba, de mindegyik üres volt.  Mire Matt szobájához értem már tiszta ideg voltam és olyan düh tombolt bennem, mint szerintem még soha. Az egész világra haragudtam. Nagy hévvel rontottam be az ajtón, és egy nekem háttal álló Mattel találtam szemben magamat, aki éppen súlyzókat emelgetett. Jaj, hogy oda ne boruljak, amiért gyúrja magát a kis piperkőc. Úgy se lesz olyan kidolgozott teste, mint az enyém, nem tudom mit flexszel, de azért kár érte- jegyeztem meg miután grimaszba torzult az arcom. Irritált a jelenléte, de ezt most annak érdekében félre tettem, hogy megtudjam, hova a tökömbe került Lily.
- Hé  kis öcsi! Nem láttad Lilyt? Égen földön keresem, de nincs sehol.-szóltam oda elég nyersen.
- Na már csak te hiányoztál- sóhajtott egyet kínkeservesen, mégis átéreztem a fájdalmát. Vágott egy ördögi vigyort, majd megszólalt.- Mi az? A csajod lelépett? Biztos már neki is annyira elege volt belőled, mint nekem.- kuncogott és legszívesebben a a falba vertem volna a fejét.
- HOL VAN!!!- ordítottam.
- Nyugiii, hős szerelmes. A csajod fogta magát és lelépett. Elege lett, hogy veled és körülötted mindig csak probléma van. Ennyi.- és úgy nézett rám mintha ezzel a pár mondattal ő tett volna egy szívességet nekem, hogy válaszolt.
- Nekem te ne nyugizzál, mert felrobbanok. Mi az hogy fogta magát is elment? Meg ,,velem csak a probléma van"? Mi ez a duma?- aztán mintha áramütésként ért volna, megvilágosodtam.
- MIT MONDTÁL NEKI?- ordítottam rá ismét. Éreztem ahogy a nyakamon az erek kidudorodnak.
- Csak kész tények elé állítottam, majd ő választott.- rántotta meg a vállát.

Nem tudtam válaszolni, az agyam leblokkolt a tudattól, hogy mindent tud rólam, mindent ami a kínkeserves múltam része. Éreztem, ahogy a pánik eluralkodik felettem, és a gondolattól, hogy ezek után örökre kerülni fog, belülről felőrölt.

- Mindent elmondtál neki?- kérdeztem alig hallhatóan lehajtott fejjel.
- Részleteket nem tud, csak vázlat pontokba szedtem neki a botrányos életed.- nézett rám lenézően, majd visszafordult a súlyzókhoz, hogy folytassa azt, amit félbeszakítottam.
- Miért mondtad el? Miért nem engedted, hogy én mondjam el? Várni akartam. Várni. Azt akartam, hogy először megismerjen. Nem akartam rázúdítani minden problémám, mert látod mi lett. Elmenekült. Nem vezetted rá, hanem hidegzuhanyként érte és meghátrált. Nem tudta mivel néz szembe ha engem választ! És tudod mi vagy! Egy rohadt, önző, nagyszájú fasz. Egy alattomos ember. Tudtad, a rohadt életbe! Hisz ez volt a terved! Direkt csináltad, direkt akartad ezt, mert tudtad, hogy ezt választja. Tudtad, hogy elmegy, és kitudja mit csinál most vagy mit tervez. De nem, neked csak az volt a fontos hogy hátbaszúrj. Hogy bennem kárt tegyél. De tudod mit mondok? TOMPA A KÉSED haver!- zúdítottam rá az összes gondolatom.
- És én tudod mit mondok? Igen lehet volt egy ilyen szándékom, de abba te bele sem gondoltál, hogy talán azért hagyott itt, mert kurvára nem érdekled. Nah? Hát persze. Nem gondoltál arra, hogy talán, nem is akar melletted lenni, és ez egy tökéletes ürügy volt arra, hogy lelépjen a házból...

....és talán ki az életedből.

Köszönöm a 10k !!! ♥️♥️♥️