TöBB-KEVESEBB

Part 16

Kedd reggel van, és én ugyan olyan papucs vagyok, mint tegnap. Mondtam már, hogy egy káosz az életem? Azt hinné az ember, hogy egy ,, stréber "átlagos napja abból az áll, hogy nyugodtan felkel-suli-délután tanulás- alvás. A nagy büdös lóf @ szt. Annyi problémám van, mint égen a csillag, és amit még nem beszélünk, hogy a teljesen elbaszott tegnapom után mi vár rám ma.

Hosszas gondolkozásom végett, miután megvitattam magammal mit veszek fel. Szerencsére a keddi napom mindig laza és csak egy dupla matek van, a többi mellék tantárgy, így valami sportosra gondoltam.

Ma olyan pocsékul keltem, hogy egy kávét is innom kell, pedig utálom a kávét. Iszogatásom közben eldöntöttem, hogy ha már egy ilyen fasza outfitet összeállítottam, akkor kihasználom az alkalmat, és elmegyek deszkázni egyet. Végül is mi bajom lehet, nem? A Legelsősorban pofára esek, és lejáratom magamat a csövesek előtt, akik mindig ott sziesztáznak a kerítés mellett.

Anya ma megint ,, khm khm mint mindig "most is korán ment dolgozni, így ismét rám hárul a lakás bezárása. Nem tudom ki, hogy van vele, de én olyan paranoiás vagyok, ezzel kapcsolatban, hogy olyat még nem láttatok. Indulás előtt vagy százszor járom körbe a lakást és ellenőrzöm a kapcsolókat, konnektorokat, villanyt és minden mást, hogy még véletlenül se maradjon fel- vagy bekapcsolva. És még sokan csodálkoznak, miért tart ennyi ideig elindulni.

Mindent leellenőrizten és késznek nyilvánítottam magam, elindultam a buszmegállóba. Várakozás közben azon gondolkodtam, vajon mit akarhat Adam nekem mondani, ami ennyire sürgős, mert remélem, hogy az, ha már fél órával korábban kirángatott az pihe-puha ágyamból.

Miután felszálltam a buszra és már 10 perc utazom, az egyik megállónál felszállt két fazon. Eleinte nem foglalkoztam vele, de miután közelebb jöttek, a halványsötétben ismerősnek éreztem őket. Nem tudom honnan, de volt egy olyan érzésem, hogy már találkoztunk valahol. Nem is meséltem még, hogy én szerencsétlen, London olyan részén élek, ahol még szeptemberben hét órakor geci sötét van. Najó annyira nem, de 10 méternél távolabb csak alakokat látsz. Próbáltam beljebb bújni a kis fekete farmerkabátomba mikor elég feltűnően méregettek, és a szemembe néztek. Gondolkodj Lily. Találj ki valamit. Mit is láttam TikTokon? Ja, igen. Nézd a cipőjét. Elkezdtem nézni a cipőjét, és próbáltam minél feltűnőbben, de ez egyiket sem hatotta meg. Nagy lendülettel megindultak felém, én pedi úgy megijedtem, hogy azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. Hamar odaértek hozzám, és én annyira lefagytam, hogy a telefonomat nem tudtam elővenni a zsebemből. Az agyam katogott, hogy mit csináljak, de a testem nem mozdult, és nem reagált. Nem voltak sokan a buszon, csak egy neni ült elől, mögötte egy bácsival akinek egy fülhallgató volt a fülében, illetve egy anyuka a gyerekével, deők is háttal ültek a jelenetnek, és fényévekre tőlem. Az egyik felöltötte magára a perverz mosolyát, majd hozzám akart nyúlni. Lefagytam. Ilyen még sosem volt. Féltem. Ritkán szoktam félni valamitől, de most ezek a botlábú fazonok a frászt hozták rám. Már azon gondolkodtam, hogy itt a világvége, kiugrom a buszból és adios mindenkinek, amikor egy kéz fonódott rám hátulról, és a fülembe suttogott halkan, mégis erőteljesen, hogy az előttünk álló férfiak meghallják.

- Hiányoztam baby?- nem tudtam ki az, de azt láttam ahogy a két kemény legény, fülét-farkát behúzva menekül, és a következő megállóban le is száll. Ki vagy te? Megfordultam, ée s lélegzetem is elakadt. Milyen helyes pasi...- Bocsánat ha megilyesztettelek, de láttam, hogy nem voltál elragadtatva amikor az a két hapsi feléd közeledett- Milyen szép szeme van... Najo Lily mostmár le lehet állni...
-Ömm.... Igen, és nagyon köszönöm, hogy segítettél, tényleg féltem tőlük egy kicsit.- néztük egymást egy darabig, amikor ismét megszólalt.

- Egyébként Schott vagyok. Schott Heng-.....