TöBB-KEVESEBB

Part 34

Miután Matt elhagyta a fürdőszoba területét, semmi nem érdekelt csak elakartam tűnni ebből a házból ami nagy valószínűséggel problémám alanyának otthona. A törölközőmet a derekamra tekerve rohantam vissza a szobába. Adamat nem találtam ott, és miközben őrületesen húztam vissza magamra a nadrágomat, imádkoztam hogy addig se találkozzak vele míg elhagyom ezt a házat. Telefonom felkapva egy pulcsit nyúltam le a szekrényből, meg azt sem megnézve milyen. Jelen helyzetben az sem érdekelt hogy azt a pulóvert nem az én pólómra húzom rá, és a sajátom itt marad csak haladjak.

Körbenéztem, majd rohantam le az ajtóig. Lépcsőn halkan végig osontam, de a végén megtorpantam. Hangokat hallottam a konyhából. Márpedig ez nem jó tekintve,hogy nekem sürgősen a konyha előtt kel elmennem. A zsebembe kutakodtam, majd találtam pár apró pénzt. Úgy gondoltam túl járok a farkas eszén, ezért fogtam az aprót és a tőlem 10-15 méterrel odébb levő nappaliba dobtam ahol hangosan földet is ért. Adam rémülten ment át a nappaliba és nézte meg az idegen hang forrását. Hangosan nevettem volna, de csak magamban elfolytottam egy kuncogást pedig ha lehetett volna hangosan felröhögtem volna. Miközben szaladtam a kijárat felé, azon gondolkodtam úgy éreztem magam mint valami bűnügyi akció filmben. Jót röhögtem magamon, majd becsaptam magam után az ajtót.

Tudtam hogy legalább egy órás séta vár rám, de gondolkodnom kellett, hogy érdemes e nekem ezt a semmilyen kapcsolatot folytatnom. Olyan szinten sokkolt amit Matt mondott, hogy szükségem volt egy kis egyedül létre. Tényleg mindig magával foglalkozik. Velem is csak érdekből van? Milyen húga volt? Már nincs? Nem értem, belezavarodtam. Elegem van! Túl sok minden nyomaszt! Az egész életem felborult. Mindent ami fontos az életemben elvesztettem vagy valami miatt háttérbe szorult. A barátaim, a legjobb barátnőm. A tanulás teljesen háttérbe szorult amiért eddig éltem. Átvertek, hazudtak nekem. Az életem már akkor felborult mikor a szüleim elváltak, de hogy ez nem jött helyre, csak romlott. A barátnőm szarik a fejemre, az anyámat ha kéthetente látom hálát kell adjak, és a fiú akibe elvige szerelmes vagyok valószínű kihasznál. Fasza. Úgy érzem nem találom a helyen.

Már láttam a házunkat, és döntést hoztam, nincs miért maradnom. Szeretnék visszaköltözni Buenos Airesbe. Rájöttem, hogy magányos vagyok. Hiába vesznek körbe emberek, és nem vagyok magán tanuló, ugyan olyan magányosnak érzem magam mint amikor egyedül voltam. Elegem van hogy minden problémát nekem kell EGYEDÜL megoldanom. Elegem van, hogy mindenhol csak harmadik kerék vagyok. Ott van például Lexi és Jack. Na meg Eva és Max. Bár ők nincsenek együtt mégis kiegészítik egymást és úgy érzem nem illek oda sem. Nem találom a helyem. Érzem hogy nincs igaz barátom. Mióta elköltöztem, Lexivel mar rég nem olyan a kapcsolatom mint előtte. Azt hittük meg tudjuk menteni, de ez már menthetetlen volt. Lex megtalálta a boldogságot valaki más mellett és én nem állok az útjába. Csak az én boldogságomat pedig valakitől egy fal választja el. De már nem bánom. Ez nem kapcsolat. Elegem van már abból is, hogy összemelegedünk és aztán újra összeveszünk, mint valami rossz házaspár. Hogy egyszer minden Happy aztán meg majd sírok miatta mert megbántott vagy hátba szúrt.  Szar érzés mikor egyedül vagy, és az egyetlen akivel a problémáid meg tudod beszélni az a tükörképed. Ja kb. ez vagyok én. Egy elveszett lány a nagy világban....Túl sokat agyaltam, ki kell egy kicsit kapcsolnom.

A nagy gondolkodások közepette hazaértem. Benyitottam a szokásosan üres házba, majd elkezdtem levenni a cipőmet. Már ebből is kurvára elegem van, hogy mindig egyedül vagyok itthon. Az anyámnak itt kellene lennie és mosolyognia rám, puszival üdvözölni, majd a konyhába invitálni, hogy elújságolja milyen új receptet próbált ki. De nem. Nekem marad az üres lakás ahol még azt is lehet hallani mikor veszek levegőt. Marad a szürke kanapé, szürke falakkal és a szürke hétköznapokkal.

Miközben a kanapén gondolkodtam egy teával a kezemben rájöttem hogy azt sem tudom milyen nap van ma. Péntek. Szuper. Gondoltam elmegyek egyet fürdeni, mert a hajamnak azért enyhén lehetett érezni a sörszagát, meg ebben a fárasztó sétában azért megizzadtam, de nyugtattam magam hogy egy darabig legalább nem kell edzenem.

A meleg víz kiürítette az agyam és minden gondolatom tova szállt kivéve egy;

Visszaköltözöm Buenos Airesbe.