TöBB-KEVESEBB

Part 17

- Egyébként Schott vagyok. Schott Heng .....

- Lily White-
- Megtisztelő és óriási öröm megismerni magát- megcsillant a szeme, majd felöltötte magára önelégült vigyorát. Kezet csókolt, és tovább fürkészett a tekintetével. Már kezd nekem egy kicsit kínossá válni a dolog, de nem szólok, tovább nézek a szemébe. Csak egy baj van. Miért nincsenek pillangók? Na jó ez már gáz. Meg kell törnöm a csendet.

- Melyik suliba jársz? - próbáltam kezdeni a beszélgetést.
- A Londoni Gimnáziumba. - Engem. Ez. Sokkolt. És valamiért olyannyira felvillanyozott, hogy a mosolyomat se tudtam volna levakarni magamról, akkor sem ha akartam volna.
- Nee. Én is oda járok.- most már neki is egy félkacér mosolyog terült el az arcán.
- Melyik osztály? - esküszöm, hogy csillogott az a mélyzöld szeme, ami most annyira elvarázsolt. De még mindig van egy kérdésem. Hol vannak azok a ki-bebaszott pillangók ????
- 11. B- felsóhajtott .
- 11. A- mondta, és felkellett nevetnem, mennyi szenvedés ment át az arcán, hogy nem egy osztályba járunk. - De akkor hogy-hogy nem találkoztunk már korábban? Hisz egy iskolába járunk. -

- Teljesen nem ide járok- értetlenül néztem rá, mintha kínaiul beszélne hozzám. - Cserediák vagyok Olaszországból.-
- Waooo- igazából csak ennyit tudtam mondani- Meddig tart a program? -
- 3 hónap. Ez a második hetem itt, de a sulit csak ezen a héten kezdtem.-

Végig beszélgettük azt a maradék 10-15 percet, amíg beértünk a suliba. Schott nagyon kedves srác, egy kis olaszos beütéssel ami nagyon vonzó.

Sajnos a beszélgetés alatt az idő csak úgy repül, így háromnegyed 8 előtt pár perccel értem az iskola elé, és a tekintetemmel Adamet kerestem. De nem látom sehol. Ide-oda forgolódtam, de nincs sehol. Megnéztem az üzenetet, mert lehet, hogy csak rosszul emlékeztem az időpontra vagy valami ......, de nem. Átbaszott. Már megint. Francba, hogy elhittem, hogy majd magyarázkodni akar, vagy csak valami személyeset, esetleg valami fontosat mondani. Mintha én lennék a hercegnő a kastélyból, akit már megint bezártak, és már soha senki nem tud kiszabadítani. Álltam ott tíz percig, végül úgy döntöttem, hogy mostantól megint fasírtban leszünk, és szarok a fejére.

A teremben elfoglaltam a helyemet, majd pár percre rá Lexi szaladt végig a padok között. De most valami más volt. Éreztem.

- Szia - köszöntem és egy öleléssel üdvözöltem a bartátnőmet.
- Szia? - mondta, de inkább kérdezte és elhúzta a száját.
- Na mondjad mi a baj- probáltam tapintatos lenni, de nem sikerült.
-Tudod .......
- Mond már.- türelmetlenkedtem.
- Megígérted, hogy együtt ülhetünk Jackkel.- először nem éertettem mit akar mondani, de amikor realizáltam magam, szerettem volna elsüllyedni a föld alá. És tudjátok miért ...... Egy padban kell ülnöm Adammel.
- Ne már! - kiáltottam fel a kelleténél egy kicsit hangosabban, és erre mindenkinek ide kellett fordulnia.- Lásd mennyire szeretlek, hátra ülök. De nem fogom sokáig bírni, úgy hogy élvezd ki azt az időt, amíg ott ülhetsz.-
- Te vagy a legjobb barátnő, köszönömm! - ugrott a nyakamba Lex.

A matekóra már 10 perc megy, de a padtársam még mindig nincs itt. Lehet nem jött suliba? És jól van egyáltalán? Gondolkodásomat az ajtó nyitódása zavarta meg. És mily meglepő, az emlegetett szamár lépett be rajta, két csajjal a háta mögött. Adam haja szét volt túrva, mint amibe beletépett egy hajszárító, nagy rúzsfoltok a nyakánál és a kulcscsontjánál. A kis ribancok már nem úszták meg ennyivel. A szőkének szét volt kenődve a rúzsa, és a fél melle majd kibuggyant a kis cafat topjából, a vöröskének meg úgy néz ki ki a haja mint egy madárfészek, és még a nadrágjának a vonala is el van fordulva, mint aki kitekeredett. Hihetetlen, hogy ez a mosdóban hempergett, és én hülye még aggódtam, hogy hol lehet. De ezért is csak magamat okolhatom.

- Bocs tanárnő! - mondta Adam, és elfoglalva a helyét, a tanárnak szentelte minden figyelmét. A köcsögje még csak rám sem hederített, és ez így ment teljesen az óra végéig.

Az óra végén már szedelőzködtünk, mert vándorolni kellett más terembe, de előtte még meg akartam kérdezni, mi baja van velem. Nem akarok békülni, vagy ilyesmi, de azért mégis érdekel, hogy neki mégis mi oka van haragudni. Ám de olyan gyorsan kiviharzott a teremből, hogy még a sebességének a szele is megcsapott, a tökéletes parfümjével együtt. A dohány és a citromos menta keveredett, de pont úgy, hogy az kellemes legyen. Egyik sem volt taszító, pedig nem szeretem a cigaretta illatát. De talán érte képes lennék megszokni .... Nem dehogy, miről beszélek. Föld hívja Lilyt, föld hívja Lilyt . Térj észhez kisanyám!

A szekrényemnél állok, amikor egy erős kéz fonódik a derekamra. Olyan ismerős. Megfordulok, és Schottal találom szembe magamat.

- Szia- köszönt brutálisan mély hangon.

- Szia- mosolyogtam rá, mire ő is megelytett egy könnyed mosolyt.

- Milyen órád lesz? - nem tudtam válaszolni, mert valaki hatalmas lendülettel csapódott a hátába, aki a váratlan mozdulattól előre esett, vagyis rám. Én szerencsétlen szintén nem számítottam rá, így a földön kötöttem ki, magamon Schottal. Elég félre érthető pózban. Úgy nézhettünk ki, mint két hormontúltengéses tini, akik már nagyon nem bírnak magukkal. Én a hátamon feküdtem, Schott a lábam között, és úgy tartotta magát a kezével. Nagyon közel volt egymáshoz az arcunk, szinte éreztem lehelletét az ajkaimon. Ja, és ezt mind az iskolai folyós kellős közepén. Mindenki végig nézte. Schott felsegített, majd a szemembe nézett. Ám a válla felett megláttam Adam dühös tekintetét, aki megindul a mi irányunkba.

És olyan történt amire nem számítottam ......