TöBB-KEVESEBB

Part 29

Adam szemszöge

Nehezemre esett otthagyni Lilyt a szobában, de az egyik spanom hívott, hogy bunyó keletkezett lent amíg én ,,elvoltam" és kellene az erősítés.

Amíg az egyik csapattársamat próbáltam lehúzni az egyik kosarasról, addig is csak az én Kedvesemen járt az eszem. Az ahogy próbálta magabiztossággal takarni magát, pedig tudtam, hogy szégyenlős. Az amikor a hideg kirázta mikor hozzáértem, fellegekbe vitt. Amikor azokkal a mogyoró barna szemekkel felnézett rám, mely több szempontból is csillogott. Szeretem amikor csak nézzük egymást. Olyan mintha szavak nélkül is tudnánk kommunikálni. Egyszerűen értjük egymást és nincs szükségünk szavakra. A teste mágnesként vonzotta az enyémet. Nem mutattam ki, de ha nem érhettem volna  hozzá esküszöm felrobbantott volna tudat.

- Hé Duckt! Hol jársz?- figyelte az arcomat az egyik haverom.- Mostanában olyan mintha valami álom világban lennél.-

Ha tudnád milyen gyönyörű teremtmény van a világomban, biztos te sem ébrednél fel szívesen!

- Mostanában sok minden változott az életemben.- mondtam.- Még nem tudom, hogy kezeljem- rántottam meg a vállam.

Miközben a kedéjek megnyugvást találtak, egy furcsa érzés támadt rám. Nem tudom mi, de teljes mértékben negatív volt.

Köze volt Lilyhez.

- Gyere velünk cigizni egyet. Rád fér. Legalább felébredsz!- húzott maga után a srác.

Kint kezdett a levegő feltűnően lehülni, de meg pont kellemes volt, ahhoz, hogy egy szál pólóban kint álljak.

A srácok orrba-számba beszélgettek, de nekem csak egy személy körül forogtak a gondolataim. Próbáltam elterelni minden szarral, de azonnal visszataláltak. Gondolkoztam vajon most mit csinálhat. Ott van a szobában és csak arra vár, hogy újra betoppanjak az ajtón vagy egyenes utál azért amit tettem vele és, mert pofátlanul otthagytam. Mardos a bűntudat, és erős kényszert érzek arra, hogy visszamenjek.

Ha még ott találom egyáltalán...

Miért érzem azt, hogy vissza kéne mennem? De hisz vissza akarok menni. De ha visszamegyek és egyáltalán még ott van, az sem biztos, hogy szívesen fogad engem.

Ahhh...Kezdek megőrülni!

De érte is megőrülök.....

- Srácok, vissza kell szaladnom a telefonomért, mindjárt jövök!- próbáltam elhadarni, hogy minél előbb induljak, de éreztem, hogy gyanús nekik valami.

Gyorsan beviharzottam, és nagy nehezen átvergődve magam a tömegen, elindultam a megszokott fekete fából készült lépcsőn, ami jelenleg tele volt chips és más maradványokkal. Átmentem 3 vendégszobán két fürdőn majd a 4. vendégszobába benyitva megtorpantam.

Tudtam, hogy vissza kellett jönnöm!

- Te mi a faszt keresel itt?- kérdeztem ingerülten.
- Véletlenül benyitottam, mikor megláttam, hogy e kegyed itt hevert e ágyon magányosan.- hah, kegyed. Mindig is gyűlöltem amikor játszotta az eszét és költőien fogalmazott.
- Jó akkor mostmár eltakarodhadsz innen...
- Ez nem fog menni, tekintve, hogy itt lakom......

Ma dupla rész!!!!