TöBB-KEVESEBB

Part 37

Adam szemszöge

Kint sötétség. Mondjuk így november közepén már nem csodálkozom. Az éjszaka semmit sem aludtam. 6 óra után szólt az ébresztőm. Annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy még csak azt sem hallottam, hogy szól. A húgom rontott rám, hogy kapcsoljam ki vagy földhöz vágja. Jól indult a reggelem. Ja és képzelhetitek, hogy nézhettem ki. Mint valami élő-halott. Kenhettem volna én bármit az arcomra, ezen nem tudott volna semmi sem segíteni.

Felöltöztem, és próbáltam valami elfogadhatót varázsolni az amúgy is zűrös fejemből.

Bepattantam autómba, amelyről csak úgy sugárzik a pénz. Most jöttem rá, milyen undorítóan viselkedtem idáig. Játszottam a nagy menőt, mintha én lennék a világ közepe. Tettem a nagyot a szüleim pénzével, ami még csak nem is az enyém. Baszogattam a gólyákat, akiknek épp elég nehéz így is az új környezetbe beilleszkedni, még én is hátráltattam őket. Vannak dolgok amikben nem tudok megváltozni, de másokon változtatni még tudok.

Az iskolához megérkezve felvettem a 3 éves maszkomat, és egy bugyi szaggató mosollyal végig vonultam az iskola kapujáig. Jackkel lepacsiztunk, majd hátra mentünk cigizni. Én a fa takarásában álltam a kapuval szemben. Nem kerítettem neki nagy feneket, főleg nem nagy feltűnést, de tekintetem nem tudtam levenni arról a retkes kapuról.

Még volt 10 perc becsöngőig, amikor a fiúk odahívták magukhoz a pompom lányokat. Nem figyeltem nagyon rájuk, pedig az egyik eléggé megerőltette magát, hogy csapja nekem a szelet, csak nehogy pofán csapja egy tornádó mikor én más után megyek. Még a végén lefújja róla azt a maradék sminket, ami még ráfagyott az arcára ebben a hűvös időben. A fiúk elkezdtek szórakozni, és úgy tűnt a lányok is élvezték, bár nekem nem volt kedvem. Mégis sikerült belerángatniuk. A nikotintól felszabadultabb lettem és én is velük nevettem vagy szórakoztam.

Nem foglalkozva a környezetemben lévőkkel.

Lily szemszöge

A hétvégém egész jól telt. Sokat voltam anyával. Csinált magának egy egész szabad hétvégét. Nagyon boldog voltam, viszont a másik felem sírt. Beszéltünk azóta Lex-szel egy párszor. És hétvégére egy talit is megbeszéltünk, de nem, mert neki ,, közbe jött valami" vagy inkább ,, valaki" de ezt nem akartam neki mondani, így csak letudtam annyival, hogy majd legközelebb, pedíg legszívesebben sírtam volna arra a gondolatra, milyen kicsi az esély hogy legyen legközelebb.

Próbáltam nem a negatívumokat előtérbe helyezni, és a pozítív dolgokra figyelni. Magyarul volt egy jó hetvégém és most újra iskola. Ez valami fantasztikus.

Elkészültem, majd egész úton az autóban azon járt az eszem, hogy újra látni fogom. A hétvége alatt sokszor terelődött arra a gondolatom, milyen lenne ha egy pár lennénk. Valahogy sosem Happy End lett a vége.

A suli előtt kiszállva ballagtam be, miközben intettem egyet Max-éknek. A sulikapunál be fordulva kiszúrtam valakit aki épp a fának dőlve smárolt egy lánnyal. Miért kell még több fájdalmat átéltem? ~És itt jöttem rá igazán.~ Szerelmes vagyok Adambe. A szívem szúrta, hogy más lányt csókol. A szemem marta, hogy ezt a mérhetetlen fájdalmat látnom kellett. És a haverjai még ujjongtak is. Ennél ,,szebb" már úgysem lehetett volna.
Mindennek két oldala van vagy nem?
,,vártam hogy megmutassa a gondoskodó szerető oldalát, de az nem jött és már feladtam. Lehet ő tényleg olyan amilyennek a külvilág fele mutatja magát, és neki nincs meg az a jó fiús oldala, mint amiket a romantikus könyvekben olvastam"

180 fokos fordulatot véve, hagytam el az iskola területét, majd magány után kutattam, hogy meg tudjam magamban emésztési az előbb látottakat.
Haza félé siettem mert tudtam anya dolgozik. Nincs otthon. Kérdeztem az utazással kapcsolatban. Azt mondta nem támogatja szívesen Buenos Airesi ötletem, de ha itt nem érzem jól magam, és a tanulásra esetleg az életemre megy rá, akkor beleegyezik. Azt mondta felhívja a testvérének, a lányát, mert ő is egyedül lakik és örülne egy kis társaságnak. Sajnos ő Buenos Aires egy másik végében lakik mint ahol mi voltunk, de ha magán tanuló leszek, nem kell úgyse bejárnom. Míg gondolataim e körül forogtak , tudat alatt kezdtem el a ruháim nagy részét bepakolni a bőröndömbe. Úgy éreztem ez volt az az utolsó jel ami arra vitt, hogy így döntsek és ez legyen az a lökés ami lehet a saját utamra térít vissza. Lehet az univerzum akarta így. Lehet látta, hogy nekem hiba volt ide jönnöm, hogy tudta hogy ez vár rám, és lehet még rosszabb is lenne ennél, és meg akar most kímélni azzal, hogy elvigyen innen. Nem tudom ezt.

De egy valamit biztos tudok.

Pár órára rá megküldték a foglalásom 15:00- kor iduló Buenos Airei repülőgép járatra.

Adam szemszöge

Lily ma nem volt iskolában. Nem tudom miért. Sosem szokott kihagyni tanítási órát, mert neki a tanulás egy szent dolog. Fura belegondolni, hogy ilyenkor másra mindjárt rávágtam, hogy ,, stréber", benne viszont nem ezt láttam. Nem ez a szó jutott legelőször az eszembe mikor ránéztem, hanem hogy ,, most is milyen szép" , hogy ,, megint milyen ízlésesen öltözködött" és ,, mennyire jól áll neki, ha ki van engedve a haja".

- Itt vagy tesó?- kérdezte az egyik haverom.
- Tessék?- eszméltem föl -Nem figyeltem. Bocs.-
- Semmi.- sóhajtott- Már Dave válaszolt helyetted is.- mondta.
- Oké- zártam le ennyivel. Próbáltam értelmes arcot vágni, de Jack nagyon nézett. Nem tudom mit látott rajtam. Olyan volt az arca, mintha valaki képen dobott volna egy paradicsommal és most mérné föl a helyzetet mennyire nézek ki gázul.

Pár perc elteltével, némán intett egyet a fejével, hogy kövessem. Nem mentünk messzire, csak annyira hogy a többiek és mindneki más is hallótávolságon kívülre essen.
- Mi van veled? Olyan kába vagy.-
- Semmi- mondtam szűkszavúan.
- Nemár, tudom hogy ahhoz a személyhez van köze, aki ma nem jelent meg az iskolában.- mondta egyértelműen, és pedig csak néztem, hogy levágta a helyzetet ilyen rövid idő alatt.
- Megőrülök érte, érted? A szívem ezerrel ver, majd kiugrik a helyéről mikor meglátom vagy a közélemben van. Amikor megérint vagy megcsókol az agyam ellepi a köd és nem tudok tisztán gondolkodni.  És ha nincs velem vagy nincs a közelemben mindig azon gondolkodom vajon hol vagy és mit csinal.
- Jó látni haver
- Mit?
- Azt hogy végre igazán szerelmes vagy....