TöBB-KEVESEBB

Part 33

Lily szemszöge

A pofám leszakad. Komolyan elvitte a fehér neműm? Ordítottam neki, de ezek szerint nem hallotta meg.

-ADAM!!- addig úgyse hagyom békén, míg vissza nem hozza a számomra jelenleg igen szükséges darabot.

10 perc elteltével sem tolta be a segget a fürdőbe, pedig epekedve vártam, egy szál törölközőben, a mosdókagylónak támaszkodva, hogy vissza jöjjön. Úgy döntöttem nem várok tovább, megkerestem a kapott pólót. Letekertem a törölközőt magam körül, felterítettem a radiátorra, ami egyébként tök hideg volt, de ez részlet kérdés. Felkaptam a pólót, majd dühömben elordítottam magam.

-ADAMM!!!!-Azt hittem ott esek össze egy szívinfarktus kíséreteben a tükör előtt.
A póló épp, hogy súrolta a fenekem alját, természetesen csak akkor amikor álltam. Mikor mozgásban voltam az anyag rajtam még rövidebbnek tűnt. Elölről semmit, de sétálás közben annál inkább többet mutatott a fenekemből. Tekintve, hogy két hímneművel voltam egy házban, az ájulás határán, hogy fogok végig sétálni a házon.

Elkezdtem a radiátornál pakolni a folyton lecsúszó törölközőket, és gyakoroltam a hajlongást kevésbé pucéran. Esküszöm megfojtom ha legközelebb találkozom vele.

-ADAM!!!!- hát még egy nap sem mondtam ki ennyiszer a nevét, de egy életre elég is volt. Miközben a csillagos eget szidtam le az égről, kinyílt az ajtó. Hálát adtam az égnek, hogy a kiáltásokat végre meghallotta. Rettenetesen mérges voltam, de még annál is inkább voltam zavarban. Nem foglalkoztam azzal, hogy ott áll mögöttem és lehet a seggem stíröli, csak a fejéhez akartam vágni minden gondolatot ami a fejem nyomasztja, miközben szenvedek a törölközőkkel, de ezektől is csak még idegesebb leszek.

- Mégis mi tartott idáig, hogy ide gyere? Legalább 3x szóltam. És mégis miért vitted el a bugyimat?- keltem ki magamból- Épp elég kínos volt nekem a zuhanyzós eset, mikor ott álltam előtted meztelenül. Megpróbáltam feldolgozni, és nem égni a szégyentől, meg az összes zavarom eltakarni az arcomról, de nem. Te pedig még rá teszel egy lapáttal, hogy itt állok kis híján félmeztelenül. És örülök, hogy téged ez nem zavar, sőt inkább szórakoztat zavartságom, de azért mégsem szeretnék így Matt elé állni, ha esetleg szemben találom magam vele.- fújtam ki a levegőt, majd folytattam a fejmosást- Szóval... nagyon szépen megkérlek, add vissza a bugyimat, és menj ki had öltözzek fel, mielőtt Matt benyitna. Nem kell neki tudnia mik történtek abban a fürdőszobában ahol ő is fürdik. Jobb ha ez kettőnk közt marad...... már így is ég az arcom ha arra gondolok- suttogtam.- Válaszolnál, vagy csak állsz itt mint a cölöp?-

Még mindig semmi. Már kezdtem azt hinni itt hagyott, és én hiába beszéltem hozzá, mikor megszólalt.

- Nem Adam vagyok.- ennyit mondott, és én azzal a lendülettel fordultam meg. Ha lehet az arcom még jobban égett. Nyugtatott a gondolat, hogy ennél gázabb már úgysem lehetek, így próbáltam a lehető leglazábban kezelni a helyzetet, amit ezzel az egy mondattal el is basztam.
- Szia Matt!- tényleg? Ennyire futotta??? Ó Te jó ég! Nem vagy százas kislány. A belső hangom csak úgy fecsegett hozzám, de az agyam még mindig a sokk alatt állt. A fiú közelebb sétált és megállt előttem. Most az egyszer örültem, hogy elém jött mert így nem lát rá a fedetlen test részeimre. Látta, hogy egy hangot nem tudok kinyögni, ezért ő szólalt meg egy perverz mosoly kíséretében.
- Szóval nekem miről is nem szabadna tudnom, amik itt történtek a fürdőben?-

Csak gratulálni tudok magamnak, hogy nem néztem hátra ki nyitott be, és csak így beszéltem a világba megállás nélkül. És neki is gratulálok, hogy a most bezzeg minden szavamra figyelt.
- Semmiről. És ezt a monológot nem is neked szántam, úgyhogy kérlek fáradj ki, hogy megköszönhessen neki a segítséget, mert csak, és kizárólag CSAK az elromlott zuhanynak köszönheti, hogy betévedt ide.- néztem vele farkasszemet.

Matthew megforgatta a szemét, majd tekintete újra megtalálta az enyémeket.

- Majd megünnepeljük, hogy az a gyerek egyszer valami jót is képes volt tenni, ami nem a saját érdekeihez fűzi.-
- Tessék?-
- Az a gyerek már több éve nem foglalkozik semmivel, és senkivel csak magával. Egy éve ismerem, de még egy olyan balfasz sorsú, és zűrös múltú tinivel mint ő még soha nem is találkoztam. Lehet hogy neked mutatja a szépet, meg minden jót, de ő egy önző ember, aki csak magával foglalkozik. Bántja a külvilágot, mert nem találja a saját lelki békéjét, és azt akarja, hogy másnak is olyan elcseszett legyen és legyen OLYAN NEHÉZ az élete, mint az övé. Szerinted miért viselkedik így az iskolában? És arra emlékszel, hogy téged is, hogy bántott elsőben? Azért mert még mindig az az elveszett kisfiú, akinek a lába alól régen kihúzták a talajt. Tudod nem minden a megcsalás. Szerencsétlent még az a szőke picsa is jól átvágta, mert naív volt.-
- Miattad tört össze te szemét!- ordítottam arcába.- Azért tört össze mert a legjobb barátja voltál és te meg az a csaj.....te voltál az oka.-
- Az a ribanc engem is átvágott. Adam nem tudja, mert nem hallgatott meg, de nem én akartam. A fruska megzsarolt, és Adam a legjobb barátom volt, soha nem mondtam volna neki olyanokat-sóhajtott- Sajnálom, hogy akkor hazudtam neked.- hajtotta le a fejét, és én tényleg elhittem neki, hogy bánja ezt az egészet.
- Megbocsájtok, bár nem kellene, viszont Adam mostanában mindig jó volt hozzám, mindig őszinte volt.- néztem bele Matt szemeibe. A fiú gúnyosan felhorkantott majd így szólt.
- Őszinte? Na és mesélt neked a húgáról vagy a balesetről vagy az égési foltról az oldalán? Azt is tudod, hogy dühkezelési problémai vannak?- Még gúnyosabban, mint az előbb elnevette magát.- Gondoltam.-
- Van egy húga, igen. Maja. Meg milyen baleset? Tessék?- álltam ott értetlenül.
- Majd mond el neki hogy tudsz a húgárol, biztos díjazni fogja és boldog lesz. Ja és ahogy ismerem, valószínű dühében olyan rumlit fog csinálni, hogy felforgatja az egész házat, vagy a földhöz vág mindent. De még az is lehet, hogy annyira kiakad, hogy tudsz róla, hogy még a házat is felgyújtja. Megint. -

Egy hang nem jött ki a torkomon, csak próbáltam feldolgozni az előbb hallottakat.

- És nem drágám. Nem Majára gondoltam, hanem a másikra.-