Ez sokkal több mint barátság

5.

Mikor a házunkhoz értünk egy öleléssel és egy szájra puszival köszöntem el Ace-től. Majd kiszálltunk és bementünk a házba. Nem volt itthon senki. Hiszen a szüleim még mindig üzleti úton vannak. Csodás. Sosincs rám idejük. Na mindegy is. Bementünk a konyhába és csináltunk egy nagy tál popcornt.

-Asszem erre szükségünk lesz. -vett elő a szekrényből Lucy egy vodkát.

-Holnap suli. Tegnap is ittunk a lányokkal. Nem lenne jó ötlet -csóváltam meg a fejem.

-Hát ha belegondolok akkor tényleg. Akkor pia kilőve. De csokit azért viszek fel a szobába. Van mit megbeszélnünk. -húzogatta a szemöldökét. Ajaj...

-Mármint? -kérdeztem értetlenül.

-Nem hiszek neked. Biztosan érzel iránta valamit. -mosolyodott el sejtelmesen. Esküszöm mint Mila. Ugyan ezt csinalja mindig amikor Ace-ről van szó.

-Jó lehet, hogy... Nem is tudom... -már a szobámban ültünk az ágyamon egymással szemben. -Féltékeny voltam amikor... Veled beszélt tánc előtt. -nyögtem ki amit még magamnak is nehezen vallottam be.

-Tudtaaam... -nyújtotta rám a nyelvét. -Én mondtam, hogy érzel iránta valamit. -kuncogott halkan.

-Nem az nem lehet... Azt mondta van egy lány akit szeret és...és...ez nem... nem lehet. Mi legjobb barátok vagyunk. -fúrom a parnámba a fejem és úgy dörmögöm az utolsó szavakat.

-De ez nem baj...hiszen láttam, hogy néz rád. Szerinted? -kérdezte mire én felnéztem a vigyorgó arcú lányra.

-De hiszen nem lehetek én. Egészen baba kirunk óta legjobb barátok vagyunk. Nem én vagyon az a lány. Biztos vagyok benne. És azt sem tudom mit érzek egyáltalán. -temetem a kezeimbe az arcomat.

-Hé ne legyél ennyire kiakadva. Mi van ha te vagy az a lány? Lehet azért nézett olyan gúnyosan rám. -vonta meg a vállát.

-Vagy azért mert rikácsoltál. -szakadt ki belőlem a nevetés, mire ő bevágta a durcis fejét. De nem tartott sokáig, belőle is kitört a nevetés.

Ott fetrengtünk nevetésben kitörve az ágyamon és csak nevettünk és nevettünk.

-Amúgy itt aludhatok? -kérdezte mikor már csak néztük a plafont és beszélgettünk.

-Persze. Majd adok holnapra ruhát és megkérem Ace-t, hogy jöjjön el értünk kocsival. Hozzád majd beugrunk a cuccodért. -ültem fel és mentem a szekrényem felé. Majd kinyitottam és bementem.

-Azta... Ez még az én szekrényemnél is nagyobb... -csodalkozott el Lucy mikor belépett utánam a gardróbomba. Hát igen elég nagy, mint már mondtam. -Azta és még a stílusod is nagyon jó. Az egy Gucci öv? -szaladt oda az öveimhez. Igen a drágáknak saját fiókjuk is van. Több márkás övem van de nem szeretem mutogatni. Én sem a pénz alapján ítélkezem. Akkor mások sem.

-Ömm igen... De nem szeretem mutogatni mert én sem a pénz alapján ítélek meg másokat. Attól még, hogy gazdag vagy még nem kell lenézni. Megdolgoztál azért amid van. De nem mutogatod. Ezzel bizonyítod, hogy nem vágsz fel vele. -mondtam majd elővettem egy hálóinget. Én még régebben becsórtam Ace pólóját. Abban alszom meg egy bugyiban.

-Teljesen igazad van. Egyébként az kinek a pólója? -húzogatta a szemöldökét már megint.

-Ace. Már nem is tudom mikor csórtam be tőle. De vannak itt még ruhái. Arra az esetre ha itt alszik. -vontam vállat majd mentem a fürdőmbe.

-Aludtatok már egy ágyba? -fuladt meg a nyálától kishíján.

-Igen. Legjobb barátok vagyunk. Ez normális. -mondom majd vállat vonok.