Ez sokkal több mint barátság

11.

Sky szemszöge:

Nagyon örültem. Végre beszélünk újra és most feléjük tartunk. Amikor a kezünket összekulcsoltam éreztem azt a furcsa bizsergést a hasamban. Asszem pillangóim vannak? Ace-től? Az, hogy lehet? Olyan furcsa érzésem van a közelében, de nem rossz, hanem jó, de mégis fura. Az érintésétől kiráz a hideg és felélednek azok a bizonyos pillangók, mint most éppen. Érzem belül azt a melegséget szétáradni az egész testemben. Ilyet még soha nem éreztem. Lehet, hogy... Nem az nem lehet.

Egyébként szerda van. Szombaton lesz a focimeccs és a buli. Már nagyon várom. Remélem a mi csapatunk nyer. A fiúk nagyon sokat edzenek és nagyon jól játszanak. Különösen Ace. Nem is véletlenül ő a csapatkapitány.

Míg sétáltunk észre sem vettem, hogy már lassan meg is érkeztünk a házukhoz. Bementünk és egy Tv-t néző kislányt pillantottam meg. Beléptem a helyiségbe és megszólaltam.

-Na hiányoztam Mona? -mosolyogtam és meglepetten néztem, hogy meg sem moccan.

-Ace csak Sky-t engedd be hozzám játszani. A többi baratnőd nem érdekel. -szólt a kislány unottan.

-Hát azt hittem jobban lelkesedsz majd ha meglátsz. -kuncogtam. Aztán egy sikítást hallottam és a kis Mona már a lábaimat szorongatta.

-Skyyyy! -sikítozott örömében.

-Mi az, hogy csak engem fogad a hercegnő? -emeltem fel az ölembe.

-Csak te lehetsz Ace baratnője. -tette karba durcisan a kezeit.

-Majd azt a bátyád eldönti kit szeret és ki a baratnője. -nevettem fel.

-De téged sz.... -nem tudtam befejezni mert közbeszóltak.

-Mona! -szólt rá a bátyja.

-Jól van na. De hát ha te nem tudsz beszélni. -szált ki az ölemből és a bátyja elé állt és a lábába rúgott.

-Áuu... Megmondtam majd én törpe. -kapta fel fájdalmas arcal a kislányt. Ő csak odahajolt a fiú füléhez és súgott bele valamit. A fiú csak elmosolyodott és bólintott.

-Ha nem, én. -nézett rá fenyegetően Mona és csapott egyet a bátyja fejére.

-Rendben de most had menjünk. -adott puszit az arcocskájára és letette. A törpe elém sietett.

-Szia! -ölelte át a labam. Én csak legugoltam és adtam neki egy puszit.

-Szia Törpilla. -mosolyogtam rá, majd felálltam és mentünk is ki a házból. A deszkáját hozta Ace és eszembe jutott, hogy még hozzánk is be kell ugrani. Így felénk indultunk. -Amúgy mit mondott?

-Az titok. -kulcsolta össze a kezünket és azt nézte mosolyogva.

-Utálom a titkokat, tudod jól. -szorítottam egy kicsit a kezünkön.

-Tudom, de ezt majd egyszer megtudod. Talán... -az utolsó szót nagyon halkan mondta, de pont hallottam.

-Rendben. Ezért nem akarok megint összeveszni. De tudd, hogy nekem bármit elmondhatsz, nem ítélkezek. Tőlem akár meleg is lehetnél, elfogadnám... Bár... Nem tudnálak annak elképzelni. -néztem magam elé összeráncolt szemöldökkel. Ő csak felnevetett.

-Dehogy. Ez bonyolultabb. -nézett el a távolba halvány mosollyal.

-Szóval akkor... -szerelmes?

-Hm? -kapta felém hirtelen a fejét.

-Szerelmes vagy? -csúszott ki a számon és kicsúsztattam a kezem a kezéből.