Ez sokkal több mint barátság

19.

Ace szemszöge:

Mikor vége lett az utolsó órámnak a szekrényeknél vártam Sky-t. Nagyon vártam, hogy végre kijöjjön és mehessünk haza, hogy együtt töltsük a délutánt mint minden nap. Annyira szeretem ezt a lányt és minden együtt töltött perc vele egy ajándék.

Egyszer csak egy szőke lobonc jelent meg előttem és még reagálni sem volt időm. Megcsókolt. A nyakam köré fonta a karjait, így nem volt esélyem szabadulni. Próbáltam ellökni magamtól de nem engedte. Szorosan hozzám simúlt és nem engedett. Egyszer csak gyengült szorítása és sikerült ellöknöm.

-Te meg mi a faszt csinálsz?! -néztem rá ingerülten a szőke hajú ribancra.

-Jobbat érdemelsz annál a picsánál! Én csak segítettem. -vont vállat ördögi mosollyal és közelebb jött hozzám. Belemarkoltam a hajába és megrántottam.

-Nála jobbat nem is találhatnék! Szeretem őt és nem hagynám el semmi pénzért és senkiért sem! Nem fogok itt nyálaskodni, de ezt jól jegyezd meg! Ő és te ég és föld. Sosem érnél fel hozzá! Soha! -néztem mérgesen az elöttem álló döbbent lányra és taszítottam egyett rajta, majd kifutottam az épületből.

Tudom, hogy már kijött az osztályból. Meg kell találnom! Ezt el kell neki mondanom, nem titkolhatom el. Hiszen ha valaki aki látta és elmeséli neki, akkor biztos, hogy félre fogja érteni. Azt pedig nagyon nem szeretném.

●●●

Már vagy ezerszer hívtam, nem veszi fel. Írtam neki egy üzenetet is amit látott, de nem reagál. Nem erőltetem, majd holnap beszélünk és elmondom neki a történteket. Nem lehet így vége. Sehogy sem lehet vele vége.

●●●

Reggel fájdalmasan kellett konstatálnom, hogy szerda van és mennem kell a pokolba. De legalább láthatom Sky-t és vele lehetek egész nap. Ma beszélnem is kell vele, biztosan hallott valamit ami nem úgy történt, ebben biztos vagyok. Másképp nem hagyta volna figyelmen kívül a hívásaimat és az üzeneteimet. Meg kell neki mondanom, hogy ez a ribanc rám mászott és lekapott akaratom ellenére. Na de végre lekapcsolom ezt az idegesítő szar ébresztőmet, mivel annyira elmerültem a gondolataimban, hogy elfelejtettem kikapcsolni.

Mikor leértem teljesen elkészülve a konyhába trappoltam ahol anya állt a kávéfőző előtt. Fura volt itthon látni, mert nem sokszor látni ilyet a munkája miatt. Mikor megláttam mosolyba szaladt a szám és odasiettem hozzá és megöleltem.

-Jó reggelt anya. -nyomtam puszit az arcára és elővettem egy bögrét majd töltöttem magamnak a friss, fekete, életmentő reggeli löttyből.

-Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál? Ki vagy virulva! -mikor kimondta az utolsó mondatot eszembe jutott a tegnap és lefele görbült a szám.

-Ja csak örülök, hogy itthon vagy. Egyébként elég szarul. -ittam ki a bögrémből gyorsan a maradék kávémat és két tenyerembe temettem az arcom.

-Mi a baj? -éreztem meg egy simítást a vállamon.

-Sky nem válaszol az üzeneteimre, sem a hívásaimra. És ennek biztosan köze van a tegnapihoz. -néztem magam elé és ráztam a fejem hitetlenkedve.

-Miért? Mi történt? -nézett rám aggodalmasan.

-Van egy lány a sulinkban. Előbb kiengedtek minket óráról és meg akartam várni Sky-t a szekrényeknél. Egyszer csak oda jött hozzám az a lány és lekapott. Azonnal ellöktem, de elkezdett nekem ott magyarázni, hogy miért nem vele vagyok meg ilyen baromságokat, én meg mondtam neki, hogy én Sky-t szeretem és, hogy nem lennék mással. Utána kirohantam, mert tudtam, hogy már biztosan kiment a suliból. De nem láttam sehol. Küldtem neki üzeneteket de nem reagál rájuk, és még hívtam is de kinyomott mindig. -vettem egyre szaggatottabban a levegőt. -Nem lehet így vége anya! Még el sem kezdődött. -motyogtam a karomba miközben a fejemet ráhajtottam.