Ez sokkal több mint barátság

12.

Sky szemszöge:

Péntek van. Ma van a focimeccs előtti nap. Az utolsó edzés ahol tökéletesnek kell lennie mindennek, hogy majd élőben tökéletesen sikerülhessen minden. Az ugrást én csinálom, mint már említettem. Izgulok, nagyon. De össze kell szednem magam, mert minden jól fog menni. Mindennek jól kell sikerülnie. Már sokszor elpróbáltuk, úgyhogy nem lehet semmi baj. Ma elmegyünk a csajokkal bandázni. Már nagyon várom, kell egy kis kikapcsolódás a meccs előtt. Ma a focisták és a szurkolók is szabadok a nap folyamán. Ezért megyünk el minden féle helyre a csajokkal. Mivel mind szurkolók vagyunk így nem hagyunk ki senkit a "buliból".

●●●

Mikor beértem a suliba egy fiú sétált el mellettem és meglökte a vállam. Szőke haja és barna szeme volt. Egy fekete farmert és egy fehér pólót viselt. Még nem láttam a suliban. Biztos új lehet. Furán ráncoltam a szemöldököm és mentem tovább a szekrényemhez. Egyébként ma a szurkolós ruhámban jöttem. Ma minden szurkoló lány abba jött, mivel a szabad nap úgy lesz, hogy be kell jönni de csak edzés lesz ezért jöttünk ma. De délben nekünk haza lehet menni. Mikor a szekrényemhez értem kinyitottam és megnéztem magam a tükörben, hogy nem kenődött-e el a sminkem. Szokásos füstöset raktam fel. Kezdem megszokni, és valljuk be. Ez illik is hozzám, nekem végtére is bejön. Mikor meggyőződtem róla, hogy minden rendben, mehúztam a szalagot a hajamban és egy mosollyal be is csuktam a szekrényem ajtaját. De mikor egy vigyorgós fiúval találtam magam szemben, mégnagyobb lett az a mosoly az arcomon és egyből rávetettem magam.

-Szia Hercegnőm. -nevetett és szorított magához. Most ő is a focis kabátjában volt. Nagyon jól állt rajta. Haja szokásosan rendezetlenül állt, mint mindig. De ez állt neki jól.

-Sziuuu! Ma lesznek az utolsó edzések. Huu... Már nagyon várom. -vigyorogtam a szemébe nézve mikor elváltunk.

-Aha én is. De jött egy új srác. Beakar állni a csapatba. A helyemre. Az én helyemre. -látszott, hogy mérges és még a kezét is ökölbe szorította.

-Szőke, barna szem? -raktam karba a kezem és felhúzott szemöldökkel néztem rá unottan.

-Igen. -morgott egyet. -Honnan tudod? -lepődött meg hirtelen.

-Az előbb majdnem fellökött mikor jöttem. Sokat képzel magáról. -forgattam meg a szemem.

-Hát igen. Nem veheti el előlem a kapitányi posztot. -szorult megint ökölbe a keze. Én csak megfogtam és összekulcsoltam az enyémmel.

-Hé nyugi. Senki nem ér fel hozzád, tudod. -néztem fel rá mosolyogva. Elmosolyodott és adott egy puszit. Egyből bizseregni kezdett a helyén a bőröm.

-Amúgy most akkor te is kapitány vagy? -kérdezte vigyorogva.

-Nem tudom. Szerintem ma derül ki, mert tegnap Emily már nem jött vissza órára és azután nem is láttam. -vontam meg a vállam.

-Szerintem megérdemelné, hogy lefokozzák, még azt is, hogy kirúgják a csapatból. Úgy mint azt a pofont tegnap. Anyám! Mekkorát lekevertél már neki. -nevetett fel és közben elindultunk ki a pálya felé.

-Hát megtanulhatná már, hogy velem nem érdemes kikezdeni, mert akkor megbánja. -vonok vállat.

-De amúgy meg már szerdán is megmondtam neki, hogy hagyjon békén, mert nem érdekel senki már. Túl vagyok az egyéjszakás korszakomon. -mosolyodott el.

-Na annak örülök. Végre kinőtted ezt. Már nem azért, úgy is melletted álltam meg most is, de szerintem... Tényleg jobb így. -mosolyodtam el halványan.