Ez sokkal több mint barátság

7.

Mikor kiléptünk a házból már ment le a nap. Elindultunk és csak sétáltunk egymas mellett.

A levegő hűvös volt. Már lement a nap. Egy kezet éreztem meg az enyémhez érintve. Felpillantottam a mellettem sétáló személyre. A kezünket figyelte amit már összekulcsolt. Fura érzés töltötte el a belsőmet. De jó féle. Olyan melegség, ami egészen a szívemig hatolt. Éreztem, hogy egyre gyorsabban ver. Ahogy a bőrünk összeért, teljes borzongas futott végig a testemen. Ilyet még soha nem éreztem. Senkinél sem. Ez az érzés fura és kellemes, meleg és lágy. Mint ez az érintés. A gondolataimat az eső csepegése szakította meg. Elnevettem magam és futni kezdtem. De nem engettem el a kezet ami még mindig az enyémbe volt kulcsolva.

-Hova megyünk? -nevet fel ő is.

Már szakadt az eső. Sötét volt de a lámpák megvilágították az utcát.

-Táncoljunk. -nevetek fel és elkezdek forogni. Mindkét kezünket összekulcsolom és elkezdek táncolni vele együtt, ő megforgat és pörgünk-forgunk. Közben csak nevetgélünk. Ilyen jól már rég éreztem magam. Sokszor láttam már őt nevetni. De ennyire még sosem láttam szabadnak és jókedvűnek. Főleg mostanában. Én is így voltam. Mióta ezek az érzések kavarognak bennem, azóta másabb vagyok. De most nagyon jól érzem vele magam. Egyszer csak hirtelen megragadja a csuklómat és magához húz. Az arcunk pár centi távolságra vannak egymástól. Ajkaimra néz és vissza a szemembe. Tekintete a szám és a szemem között cikázik. Meg akar csókolni? Én meg akarom csókolni? Igen. Meg akarom csókolni. De... Elhajol és megfogja a kezem és újra megpörget. Tovabb táncoltunk és nevettünk, mintha mi sem történt volna.

●●●

Most a szobámban fekszem és a mai napra gondoltam. Mi történt ma? Hát persze, hogy minden jól indult és minden fura lett. Nem értettem. Miért nem tette meg? Láttam, hogy meg akar csókolni. De. De az a lány akit mondott. Amiatt. Lehet már el is mondta neki és már járnak is. Nem ronthatom el, hiszen szerelmes és boldog azzal a lánnyal. Biztos vagyok benne. Ő nem szokott ilyen lenni. Látom rajta. Tisztára szerelmes. De azt hiszem... Ahh nem gondolhatok ilyenekre. Ő a legjobb barátom. Igen. Ez csak egy fellángolás lehet. Lehet csak meg akartam csókolni, de el is múlt volna ha megtörténik. Ez az érzés nem valódi.

●●●

Mikor már meguntam a semmittevést elmentem zuhanyozni és vacsorázni. Anya és apa kérdezgettek, hogy milyen volt a napom. Nem mondtam el mi történt. Nem kell tudniuk arról amit én sem értek. Szóval csak elmondtam, hogy voltam Ace-éknél és játszottunk. Meg a sétát is, de a majdnem csókot kihagytam. Nem akarom, hogy faggassanak. Mert ez csak egy fellángolás. Biztosan.

●●●

Ma egy szép szerda reggelre ébredtem. Gyorsan elkészültem és elmentem suliba. Ma Ace nem jött értem. Azt mondta ma van egy kis dolga. Biztos a barátnőjét cipeli. De nem lehetek féltékeny. Még is mire lennék? Ő a legjobb barátom.

Mikor beértem a suliba odamentem a szekrényemhez. Kivettem az első órára szükséges könyvemet és füzetemet. Spanyol. Szeretem a spanyolt. Egyszer csak két kéz fonódott a derekamra.

-Szia. -mondta a fülembe egy mély hang.

-Nem dolgod van? -kérdeztem kicsit mérgesen.

-Nincs miért? -kérdezte Ace miközbe megfordultam.

-Azt hittem a baratnődet cipelgeted. -mondtam gúnyosan és kicsit sértetten.