78. rész

480 30 4
                                    

A tavaszi szünet előtti napokra kialakult az osztályban egyfajta rutin és rendszer, ami alapján Márk és én zavartalanul tudtunk anélkül létezni egymás mellett, hogy egymáshoz szóltunk volna. Bár minden nap egy kicsivel könnyebben telt, mint az előző, borzasztó rosszul éreztem magam. Tisztában voltam azzal, hogy Márknak is ez lesz a legjobb és örültem, hogy ezt végre ő is felfogta. Az egyetlen dolog, amivel nem számoltam az volt, hogy nekem mennyire nehéz lesz a helyes úton maradni.

Megkedveltem őt az utóbbi időben, egy barátot pedig mindig nehezen veszít el az ember. Amit a legnehezebben ismertem be, az pedig az volt, hogy talán már nem csak egy egyszerű barátként tekintettem rá. Az utolsó napok, a találkozásunk a garázsban meghatározó percei voltak a kapcsolatunknak, ami miatt kifejezetten fájdalmas volt a távolságtartás kettőnk között.

Bár sosem mondtunk ki semmi konkrétat a karácsony előtti időszakban, nem egyszer töltöttünk kettesben rengeteg időt beszélgetéssel. Nem volt olyan téma, amit ne tudtam volna megbeszélni vele, és kifejezetten jól esett, hogy pont ugyanannyira érdekelte minden szavam, mint az övé engem. Most pedig mint két idegen ültünk néma csendben egymás mellett nap mint nap.

- Akkor, hogy is tervezed a szünetet? – nézett rám Lina az egyik szünetben érdeklődve. Márk mellettünk ült, a telefonja a kezében és fülessel hallgatott valami videót, úgyhogy nyugodtan kezdtem beszélni.

- Az első pár napra nincs semmi konkrét, mama tavaszi nagytakarítást tervez, amivel engem is megvár – magyaráztam. Amióta mama nálunk volt, körülbelül kétszer annyi viták volt, mint korábban... De valahogy jól esett, hogy ezek a viták mind abból indultak ki, hogy mama megpróbálta gatyába rázni a családunkat és komolyan törődött velünk. – Utána találkozok Norbival szerdára, egy nap szünet és utána megyek Emével meg Mátéval moziba. Kiderül végre, hogy melyikünk a félősebb – nevettem fel hangosan.

A fiúkkal pár hete összevesztem azon, hogy melyik a legbrutálisabb horrorfilm. Mivel az egymásra történő vad licitlás közben mindketten állították, hogy egyiktől sem ijednek meg, megbeszéltük, hogy a legújabb horrorfilmet együtt nézzük majd meg a moziban.

- Igen. Odáig világos – nézegette a naptárját a telefonján Lina. Színes jegyzetekkel és feljegyzésekkel töltötte azt meg, szinte minden napra jutott valami. – Viszont akkor a szombat-vasárnap mielőtt visszajövünk szabad? Akkor lenne majd a buli és akár közösen visszajöhetnénk a suliba – ajánlotta a haját igazgatva. Legutóbb a télen járt fodrásznál, úgyhogy a haja a válla felett laza, természetes hullámokban lógott kissé kifakult, halványrózsaszín színben pompázva.

- Szerintem igen. Apával beszélnem kell majd róla – forgattam meg a szemem. Az, hogy átszerveztük az életünket, egy csomó negatív dologgal járt együtt. Mostanában mama rendszeresen kikérdezett a szabadidős programjaimról, és lasanként apa is kezdte ezt a "jó" szokást felvenni. Mikorra és hová mész, kik lesznek ott, meddig tart, mit is csináltok pontosan? És ezek még csak a lista elején szereplő kérdések...

Lina régóta gondolkozott már azon, hogy hogyan kéne bemutatnia Gergőt a tágabb családjának, a választása pedig jövő szombatra esett. A nagymamája 80. szülinapja alkalmából bográcsozós bulit tartanak, ahová meghívott engem is. Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a program, sosem voltam még hasonló jellegű buliban.

- Szuper! Ha jól hallom, lezsíroztad a dolgokat – adott egy gyors pacsit Gergő Linának a padomra huppanva. Márk bosszúsan nézett rá, aztán kicsit oldalra húzta a vizes kulacsát. Az elmaradhatatlan adag kávéját már lehúzta, az üres poharat pedig Gergő azzal a lendülettel lelökte az asztalról, ahogy felült rá.

- Jólvan haver, bocsi – legyintett mosolyogva a fiú és alaposan megnézett magának mindkettőnket. – Még mindig tart a nemszólokhozzád? Azt hittem, hamarabb megjön az eszetek – forgatta meg a szemét és Linára kacsintott, majd tovább is sétált az ajtó felé.

darabokban - in piecesWhere stories live. Discover now