darabokban - in pieces

40. rész

Időközben Márk is utolért bennünket, így együtt léptünk be a terem ajtaján.

- Egy seggfej vagy – mondtam Norbinak, mielőtt leültem volna a helyemre.

Nem tudtam őszintén haragudni rá, mert olyan ártatlan arckifejezéssel nézett rám, mintha a lehető legjobb szándékból cselekedett volna. Márk már a széke mögött állt, de mikor ezt meghallotta, állva is maradt, és kettőnk között váltogatta a pillantását.

Valószínűleg nem tudta eldönteni, hogy mi a szar ez az egész amit most Norbival játszunk. Őszintén, én is ugyanilyen tanácstalan voltam ezzel az egésszel kapcsolatban, mint ahogy ő bámult engem most. Lina azonnal hátrafordult hozzám, alig várta, hogy elmeséljem neki, mi volt odakint. Eközben én azt sem tudtam, hová figyeljek.

- Lemaradtam valamiről? – mérte fel a helyzetet Márk óvatosan.

- Nem fontos – ráztam meg a fejem lassan.

- Nem? – kérdezte Norbi és kétkedve bámult, mikor hátrafordultam, hogy lássam az arcát.

- Nem – sóhajtottam. Ez a srác teljesen máshogy működik, mint a többi ember, akivel eddig dolgom volt, úgyhogy borzasztó nehéz volt eligazodnom rajta.

- Nem pont ezt akartam – vallotta be vonakodva.

- Sejtettem – biccentettem, mert szinte biztos voltam abban, hogy nem direkt akart kellemetlen helyzetbe hozni. Bár ha így haladunk és átlag napi két szívrohamom lesz miatta, nem fogom sokáig húzni, mint Norbi barátja.

- Majd elmagyarázom – bólintott, mire Márk leült végre a helyére, és Gergő is besétált az ajtón, amit persze úgy is hagyott maga után, miért is csukta volna be. A folyosóról jövő hangzavar lefoglalt egy pár pillanatra. – Milyen kedves vagy ma – húzta fel a fél szemöldökét a fiú.

- Én? Kedves? – nevettem fel röviden, és csak a fejemet ráztam. Akármennyire akartam sem tudtam kedves lenni az emberekkel. Végül mindig beszóltam nekik valami hülyeséget, és minden elrontottam, amit csak lehetett. Sőt, néha még azt is, amit amúgy lehetetlen lett volna tönkretenni.

- Igen. Tudod, mit gondolok erről – fogta rövidre a mondatot, mert Márk érdeklődve fordult felénk. Gondolom arra utalt, amit már a múltkor is próbált beadni nekem, hogy mennyire hasonlítok valami volt barátjára, és milyen kedves vagyok. Szegénynek még nem sikerült szembesülnie a ténnyel, hogy csak álmokat kerget, mikor ezen gondolkozik.

- Ne erőltesd rá a hülyeségeidet – jegyezte meg Márk szigorú tekintettel méregetve Norbit. Persze feltűnt lassan már mindenkinek a kezdetleges tűzszünet, amit a sráccal kötöttem, de ettől sem Lina sem pedig Márk nem nézett rá barátságosabban, Gergőről nem is beszélve. – Ha nem akar veled jóban lenni, nem is lesz.

- Arra is lenne oka, hogy veled ne legyen jóban, úgyhogy maradj szépen csöndben, ha jót akarsz magadnak – szólt be Norbi Márknak, amitől egyre feszültebb lett a légkör. Hát, ez így nem biztos, hogy működni fog.

- Ha csak egy szót is szólsz, nagyon meg fogod bánni – vette egy mély levegőt Márk. – Tudnék rólad olyanokat mesélni, amitől senki nem szólna hozzád soha többet – vette fel azt a stílust, amit Misi képviselt a bandázásaink során.

Sosem tűnt fel korábban hogy teljesen ugyanúgy fenyegetőzik a két srác, de így, hogy tudtam, ki ül mellettem, mindent sokkal tisztábban láttam. Félelmetes volt, akaratlanul is megijedtem tőle ilyenkor, mikor bekeményített. Sejtettem, hogy ő is ugyanúgy csak megjátssza magát az ilyen helyzetekben, mint én szoktam de ez nem nyugtatott meg.

- Legjobb lenne ha kiadnál mindent egyből, én is elmesélném a saját sztorimat aztán meglátnánk, kihez nem szólnának a többiek – villant fel Norbi szeme gonoszan.