darabokban - in pieces

8. rész

- Szerintem jobb lenne ha mindenki azt mutatná meg, miben igazán jó – biccentett Kinga.

- De abból egy hatalmas káosz lehet, ha nem tudunk valami normálisat kitalálni. Azt akarod, hogy olyan legyen, mint egy ovis karácsonyi műsor? – kérdezte Panna.

- Akkor találj ki valami normálisat, nagyokos – forgatta a lány a szemét, miközben próbált nem odafigyelni Panna bunkó megjegyzéseire.

- Miért, Panna, abból nem lehet nagy káosz, ha odaállítunk egy mikrofon elé 14 embert, akik közül kettő tud csak rendesen énekelni? – érdeklődtem mindenféle él nélkül.

- Jó... Lehet, hogy jobb eredményt érnénk el a közös műsorral – fordította el a fejét és gondolkozni kezdett.

- Jobb eredményt? Ez nem valami verseny – nyögött fel Norbi. – Ugyan mindegy mit csinálunk, csak ne kelljen nagyon sokat szarakodni vele – rendezte le ennyivel a dolgot.

- Jobb eredményt attól, mintha énekelnénk mind – helyesbített Petra rögtön belépve a vitába, mindig így kezdődött, és öt percen belül az összes ember ordított valakivel, erre már sikerült rájönnöm ennyi idő alatt, amit velük töltöttem.

- Nem érdekes – legyintett a srác és már Peti felé fordulva magyarázott, amivel Alízt is rendesen feldühítette.

- Három, kettő, egy – számoltam vissza halkan Lina felé fordulva, aki már mosolygott is a kommentálásomon.

- Eddig nagyon utáltam ezeket a vitákat, de így sokkal viccesebb – motyogott közelebb hajolva hozzám és a szája alatt lévő piercinget igazgatta. A telefonján a kamerájával ellenőrizte a műveletet, amivel visszafordította a rendes irányába az elfordult szívecske alakú követ.

- Nem tudom felfogni, hogy lehet ennyit vitázni konkrétan a semmin – kezdtem megunni a veszekedést, ami tulajdonképpen még el sem kezdődött.

- Ja, mondja ezt a lány, aki egy-két szótól úgy felkapja a vizet, hogy ha nem a suliban lennénk, talán meg is próbálna megölni – morogta mögöttünk Norbi, akit nem is vettem észre, hogy a közelünkbe sétált volna.

- Ki akarod próbálni? – húztam fel a szemöldököm egy ördögi vigyorral bámulva őt. Nem sok választott el attól, hogy a fejem verjem a falba, úgyhogy simán nekimentem volna Norbinak.

- Sokmindent kipróbálnék veled – válaszolta felcsillanó szemekkel, undorító ez a srác. – Tudod, nem volt még dolgom olyan csajjal, aki ilyen... Heves lenne – kacsintott rám.

- És nem is lesz, legalábbis velem soha, azt garantálhatom – próbáltam lezárni a vitát. Tudtam, hogy direkt szólogat be, hogy kihozzon a sodromból, de elképesztő nagy erőfeszítésbe került visszafogni magam. A helyzetet Márk mentette meg, aki mellém lépett, és beszélgetni kezdett velünk, mintha mi sem történne épp, pedig szinte egymásnak feszülve álltunk Norbival.

- Jól választottál számot – jelentette ki. – Kingának és Janinak együtt kéne énekelniük, nem? Elég jól kiegészíti egymást a hangjuk, te annyira nem illesz Janival össze mert mindkettőtöknek elég mély a hangja – elmélkedett, miközben bepréselődött közém és Norbi közé, aki pár perc után mérgesen elsétált a közelemből, de ezt Márk észre sem vette, mert közben odaintette Kingáékat és Angit is.

- Mit szóltok ahhoz, ha én Angival csinálom a zenét nektek, amíg énekeltek? Meg kéne próbálni, hogy hárman együtt milyenek vagytok, de ha lesz duett azt mindenképp nektek ajánlom – biccentett a padtársak felé, miközben fejben teljesen máshol járt.

Norbi már a veszekedő csapatot inzultálta, a tanár pedig csatlakozott hozzánk, így percek alatt összeállt egy vázlatos terv. Sokkal hatékonyabban ment a dolog mivel nem kellett a vitát hallgatnunk és az állandó kötekedést eltűrni.