Nem Vagy Különb! //H.S.//

4.

Magabiztosan kihúzott háttal és felszegett állal állok mozdulatlanul a két fiú előtt. Meglepődöttségük miatt szótlanul néznek rám, igazából még én sem fogtam fel mit tettem az előbb.
A családomon kívül képtelen vagyok bármi másra gondolni. Véget akarok vetni ennek az egész káosznak, hogy utána végre visszatérhessek hozzájuk és élhessem tovább azt az életet, ami után oly sok ideje vágyakozom.

Közelebb lépek hozzájuk aminek következtében ők felemelt karokkal hátrálnak.

-Angel-villantja felém kék, kétségbeesett szemeit Louis.-Kérlek, ne csináld ezt. Te is tudod, hogy innen nem menekülhetsz - társít a mondatához heves fejcsóválást.

Ohh, pedig ha tudnád mennyire elszánt vagyok, teljesen más lenne a véleményed.

-Kurva életbe-csattan fel hisztérikusan Niall. - Ez a bige egy elvetemült állat! Nem megmondtam, hogy hagyjuk inkább a faszba és keressen valaki mást magának? - fordulna a mellette álló személyhez.

Már megint kezdi...

Türelmetlenül meglengetem a kezembe tartott fegyvereket, amivel jelzem neki-vagyis inkább csak szeretném-, hogy még itt vagyok és ha nem is másért, a saját túlélésemért képes vagyok bárhol, bármilyen ponton meglőni.

-Ha nem fogod be a szádat, a sírodból folytathatod tovább a mondanivalódat! - lépek előrébb még egy lépést.

A szőke hisztizve hátrál újra.

Tovább lépdelve érünk ki a mosdóból és fordulunk el arra az útvonalra ami nagyjából a fejembe maradt. Magam elé lököm a két fiút majd szorosan a hátukhoz nyomom a pisztolyaikat annak érdekében, ha véletlenül hirtelen mozdulatot akarnak venni akkor legyen időm kapcsolni és védekezni ellenük.

-Angel- suttogja újra a nevem menetelés közben maga elé.-Még van időd a visszavonulásra. Nem tudod mire képesek a többiek.

-Ja, főleg Harry - ért egyből egyet a szőke.

Értetlenül állok meg majd megvárom amíg felém fordulnak a fiúk. Louis szikrákat szóró szemekkel néz a mellette álló fiúra aki miután leesett neki, hogy pontosabban mit is mondott, homlokon csapja magát és riadtan néz az irányomba. Nagyokat pislogva nézek össze velük és rágódom a hallott neven.

Tehát akkor ő lenne az a bizonyos ötödik személy..

-Ki az a Harry? - kérdezem meg.

-Milyen Harry? - értetlenkedik Niall.

-Ő a főnök akiről beszéltem! - adja meg az egyetlen normális személy a választ.

Bingó...

-Te beszéltél róla? - a szőke riadtan fordítja maga felé a társát. - Normális vagy? - hangjából kristály tisztán hallani lehet, hogy retteg.

Elképzelni sem tudom, milyen modorral rendelkezhet az a bizonyos Harry nevezetű valaki ha ők is félnek tőle.

-A nevét nem mondtam ki! - kezd el mentegetőzni.

-Ha ezt megtudja..

-Tudom, oké? - vág a szavába.

-Mi lesz, ha tudomást szerez róla? - szólok közbe.

Szótlanul néznek össze, aztán kínos mosollyal az arcukon fordulnak vissza felém. 
Várok a válaszukra, de úgy látszik mindhiába állt be közénk az a pár perc kínos csend. Mikor már tényleg úgy tűnt, hogy nem hajlandóak folytatni a csevej ezen részét, megköszörülöm a torkomat és leengedem magam mellé a kezeimet.
Nem halaszthatom el ezt a lehetőséget.