Nem Vagy Különb! //H.S.//

10.

Ezekkel a gondolatokkal állok továbbra is teljesen ledermedve. Hideg zuhanyként érint meg a valóság. A szívem azt diktálja, hogy mint mindent, ezt is félreértem illetve túlgondolom, viszont az elmém ennek a szöges ellentétjét hangoztatja. A másik felem szerint Ő is egy közülük és kedvessége egy álca, aminek sikeresen bedőltem. Elhitette velem, hogy másabb mint a többiek csak azért, hogy a bizalmamba tudjon férkőzni. Láss csodát Angel az idiótaságodban, sikerült a terve. Hát nem csodálatos?
De, nagyon is az...

Egész életemben erős személynek tartottam magam. Az évek alatt akármennyire is letört voltam, egyszer sem zuhantam a mélybe és lehetett szó szakításról vagy bármi személyesebb dologról, valahogyan mindig képes voltam uralkodni az emóciómon. De amint hozzájuk kerültem, a világ leggyengébb emberévé váltam. Ez az eset is elég ahhoz, hogy belülről felemésszenek a rossz gondolataim.

Kezeimmel a csap két részére szorítok. Próbálom tűrtőztetni magam, viszont nem sikerül. Lassan foly végig arcomon az első sós könnycseppem majd a többi is.

Teljesen össze vagyok zavarodva. Az elmém nem tudja hova tenni a fésűt és az abban pihenő göndör hajszálakat. Ha más szituációban lennék nem igazán érdekelne, de úgy, hogy Louisról van szó és arról, hogy ittam a szavait... nagyon is érdekel.

-Angel-szólít meg oldalról az ismerős, lágy hang. - Mi a baj? Mit mondott Zayn? - mellém lép. Vállamra helyezi a kezét. Készül eltűrni a hajamat de nem hagyom, indulatosan lépek el tőle.

-Ne érj hozzám! -hátrálni kezdek.

Louis követi a lépteimet. Szipogva falnak ütközöm és lecsúszok rajta.

Figyelmen kívül hagyja az előző mondatomat. Elém guggolva óvatosan simít végig a combomon.

-Miért csinálod ezt velem? -hajtom le a fejem könnyeimet törölgetve. - Miért hiteted el velem, hogy más vagy mint ők?

-Tessék? -kérdez rá halkan.

-Ne... Ne merd itt játszani az ártatlant! Harry egész végig itt volt és nem szóltál róla! Zayn utasítása miatt akartál közel kerülni hozzám, igaz? Miatta alakítottad a pofátlanul tökéletes, ártatlan szerepet-nézek fel rá.

Arcára kiül, hogy nem ért semmit és próbálja felemészteni azokat a dolgokat amiket a fejéhez vágtam.

-Hogy gondolhatod ezt? - szemében látom megcsillanni a csalódottságot. Fájdalmasan nevet fel miközben feláll. A hajába túrva fordul el tőlem. Ajkamba harapok majd várom, hogy újra rám nézzen, ám ez nem következik be.
-Én.. én valóban komolyan gondoltam mindent, amit neked mondtam és... feléd mindig azt az énemet mutattam, aki valójában is vagyok-szólal meg hosszas némaság után.-Mióta csak nyomozunk utánad tudom, hogy szeretlek. Amikor megismertelek ez csak erősödött bennem-halkan vallja be.

-Louis...

Kezével csendre int.

-Zayn megtiltotta, hogy látogassalak de egyszer sem bírtam ki. Látni akartalak és megbizonyosodni arról, hogy a történtekhez képest jól vagy-e. Fogalmam sincs mi miatt hiszed azt, hogy nem vagyok különb, de kurvára fáj - lépked az ajtó felé.

- Kérlek, beszéljük meg-állok fel.

Szemem előtt fekete körök rajzolódnak ki,fejemben enyhe szédülés keletkezik. Biztosan a sok vérvesztés és amiatt van, mert egyáltalán nem ittam, vagy ettem miután magamhoz tértem. Látásom lassan tisztul ki,de Ő már nincs itt... Magamra hagyott.

Ha utána indulnék csak rosszabbodna a helyzet. Akarok neki magyarázatot adni de úgy esélyem sincs, ha nem kíváncsi rám.

Legbelül valami jobban összetörni készül. A hamis teóriám végett most elveszíthetem azt az egyetlen személyt, aki miatt még nem fordultam teljesen magamba. Újból csak gratulálni tudok magamnak, sikerült ezt is jó alaposan elbasznom.