Nem Vagy Különb! //H.S.//

17.

A felkelésem óta járatom ujjaimat türelmetlenül a falon, szokásosan előbb ébredtem fel, mint Harry. Legalább ez sikeresen leköti a figyelmemet ha már más nem. Igazából már több mint egy hónap ittlét után csoda, ha valamivel letudom foglalni a folyamatosan nyüzsgő elmémet.

Olyan elszántnak érzem magam, mint még soha. Lassan betegesen hiszek abban, hogy a másik fél segítségével sikerül végre hazatérnem. Életem végéig megmaradnak azok a sebek, amiket ők okoztak de már ez sem érdekel, csak szeretnék végre biztonságos körülmények között a családomnal lenni. Azonban van egy másik oldalam, amit a mélyre eldugott paranoiám  éltet, ez a részem pedig folyamatosan azt mondogatja, hogy ennyivel nem szabadulhatok meg tőlük és biztosan egy újabb csapdába fogok beleesni, ha Harryre hallgatok. Ám ez a megérzésem jelenleg mit sem ér a többi elszánt gondolataimhoz képest.
Nem csak magam miatt akarok kiszakadni ebből az ördögi helyzetből. Ha Louis valóban nincs már közöttünk, akkor nekem kutya kötelességem az ő emlékére élve elmenekülni, ha már neki ez nem sikerült. Fáj. Nagyon is fáj belegondolni abba, hogy kettőnk vágyát nem tudjuk együttes erővel teljesíteni,de Ő túlságosan is jószívű volt a társaihoz képest. Nem érdemelte meg azt, ami történt, főleg nem úgy, hogy én tehetek mindenről. Önmagam emésztése újra megindul a fiú puszta gondolatának köszönhetően. Annyira jár az agyam, hogy közben észre sem veszem, hogy Harry már régóta fent van és engem néz. A külvilággal együtt sikeresen őt is kizártam.

-Föld hívja Angelt-szólal meg rekedtes hangon. Tehát kevesebb ideje van fenn mint én azt hiszem.

Fejemet megrázom majd nagyokat pislogva nézek a fiúra. Hosszú, göndör haja kócosan ömlik a vállára és a reggeli kómás feje pofátlanul tökéletesen illik a rekedt hangjához.

-Jó, közünk vagy még-állapítja meg. - Mióta vagy fenn? - kérdezi.

-Nem olyan rég keltem-válaszolok. Igazából de, hozzá képest már vagy órák óta ébren lehetek.
-Szóval, mi a terved? - térek egyből a lényegre.

Harry fejét csóválva nevet fel.

-Nem hiszlek el te lány-törli meg a szemét fáradtan. - Ne legyél ennyire türelmetlen. Jelenleg még azt sem tudom, hogy merre áll a fejem.

-Akkor szedd össze magad-vállamat megvonom.

-Több ilyen jó tanáccsal is elláthatnál-gúnyosan jegyzi meg.

-Te meg elkezdhetnél valami értelmeset is beszélni-húzom ki magam, már amennyire tudom.

-Igazából nem olyan nagy cucc-kezd bele unalmas hanggal. - Niall birtokában vannak most a kulcsok és ha jól tudom akkor a zsebében tárolja őket. Ezért se fordít soha hátat de most fog, mert valahogyan eléred azt, hogy közelebb jöjjön hozzám. Óvatosan majd kiveszem őket aztán megvárjuk azt a pillanatot amikor lelépnek és mi is eltűnünk innen-mutatóujjával megkopogtatja a homlokát. Wow, micsoda zseni.

-Csak ennyi? - pislogok nagyokat. Könnyebbnek tűnik mint gondoltam.

-Aha-vigyorog büszkén. - Elővigyázatosnak kell lennünk, Horan nem jöhet rá.

-Mert szerinted van annyi esze? - ráncolom kérdőn a homlokomat.

-Nem-csóválja meg nevetve a fejét aztán a következő pillanatban egyből fülelni kezdünk. Dúdolva járkál valaki a folyosón. Harry valami teljesen idiótaságot kezd el a kezeivel mutogatni. Rá hagyom,biztosan egy szar akciófilmben hiszi magát. Niall benyit az ajtón majd szokásához hűen szó szerint elénk, azon belül a földre bassza az egész napi kajánkat. Már indulna is ki, de leszólítom.

-Tudom nem érdekel, de valami van a karommal. Szerintem elfertőződött-szellemülök át. Ez az egyetlen dolog ami hirtelen az eszembe jutott.
Nem tetszését morogva nyilvánítja ki.